2018.02.19. 11:30
Az egykori világszínvonalú szolnoki kávéházat ma már csak a szél járja
A Szapáry út egyik legmutatósabb épülete a volt Nemzeti Szálloda, ma nem sokat mutat a falai közt zajló egykori életről. A fölszinti bankokat kivéve gyakorlatilag a szél járja szobáit.
Fodor Dániel egykori kávéháza és szállodája napjainkban.
Fotó: Mészáros János
Ha mégis tévedett a tudomány, és vannak kísértetek, legfeljebb a hősi halált halt egykori főispán, meg néhány megyei potentát és nagykereskedő szelleme járja az emeleteket.
Valaha az ő tanyájuk volt az impozáns szálloda. Építtetője, Fodor Dániel vérbeli vendéglátós volt, aki mindig haladt a korral. Először Fehérló néven fogadója volt a mai Verseghy Könyvtár helyén, utána kibérelte a jelenlegi múzeum épületében működő Magyar Király Szállodát.
Mai szemmel nézve úgy tűnik, Fodor nyomában véletlenül mindenhol a kultúra járt. Ahova kitette a cégérét, ott idővel biztosan az vert tanyát.
Fodor fejéből valamikor a 19. század vége felé pattant ki az isteni szikra: Itt van egy növekvő nagyváros, aminek nincs világszínvonalú kávéháza.
A gondolatot tett követte. Sógorát külföldre küldte modern kávéházakat nézni, majd az ő útmutatásai alapján 1895-re felépíttette Kocsis Lajos neves szegedi építőmesterrel a ma is látható Szapáry úti impozáns épületet.
Az igaz, hogy majdnem belebukott a 250 000 koronás költségbe. Szerencsére Lippich Gusztáv bankigazgató, aki valószínűleg már régen szeretett volna kellemes környezetben jó kávé mellett újságot olvasgatni, kihúzta Fodort a csávából.
Ő adott pénzt a befejezéshez, ami nélkül Szolnok szegényebb lett volna egy hasznos intézménnyel. Olyan szép lett Fodor Dániel saját villanyteleppel, artézi kúttal, gyönyörű táncteremmel, télikerttel bíró kávéháza és szállodája, hogy még Pestről is csudájára jártak.
A Szapáry utcára nyúló, esténként fényesen kivilágított féltetős bejárattal hívogató, boltozott folyosós, kovácsoltvas lépcsőházú, helyenként üvegtetővel megvilágított épület azután az idők során egyre többet veszített fényéből.
Fotós: Mészáros János
Jó szokás szerint toldozgatták, másutt elvettek belőle, például a kovácsoltvas erkélyrácsokat, s lett belőle minden, csak kávéház nem.
Igaz, az őket életben tartó polgári világnak is szó szerint lőttek akkorára.
Volt benne turkáló, önkiszolgáló bolt, miegymás, aminek semmi köze a nívós nagyvárosi kultúrához. Csupán a földszinten lehetett még látni a régi szép idők tanújaként azoknak a félig elfalazott hatalmas tükröknek egyikét, amiket külön vasúti kocsiban hozatott Belgiumból Szolnokra Fodor Dániel.
Túl szép gondolat lenne, hogy ha még megvan, egyszer újra nyüzsgő vendégsereg képét sugározza vissza az újjászületett kávéházra.
