Ilyen támogatást még sosem kapott a mélyszegénységben élő asszony

Szép Györgyné, Ica néni kabát nélkül siet elénk a kapuhoz, hosszan bíbelődik a maga gyártotta láncos zárral. Körös-körül egykor szebb napokat látott tanyasi porták, a legtöbb üresen áll, némelyiket már el is hordták.

Az asszony három éve él a komfort nélküli ház egyetlen, kicsiny, sötét szobájában. Az előző tulajdonos komoly összegű kifizetetlen áramszámlát hagyott maga után.

Elköltözése előtt azonban megegyezett Ica nénivel, hogy ott lakhat, ha gondját viseli az ingatlannak.

– Amíg nem rendezi valaki a tartozást, addig itt nem lesz áram. Vezetékes víz nem is volt soha.

„Van viszont esővíz, egy kádba fogom fel, majd üvegekbe öntöm. Abban fürdök, azzal takarítok.”

– A múlt héten hozott a lányom ivóvizet, azt szépen beosztom  – magyarázza vendéglátónk már a szobában.

A sparhelt ontja a forróságot, az ajtóra kifeszített nejlon meg egy takaró bírja maradásra a meleget. Az ablak annyira szűk, hogy a délutáni napfényt is alig engedi át, elemlámpa mellett beszélgetünk.

Persze, azt is óvatosan, mert kezd lemerülni az elem és nincsen másik. Egy idő után le is kapcsoljuk, később nagyobb szükség lehet rá...

Ica néni hatvanéves, sokat megélt asszony. Világéletében fizikai munkát végzett, végzettsége nincs. A törökszentmiklósi tsz-ben, később egy helyi vállalkozásnál dolgozott, de tavalyi balesete miatt ez abbamaradt.

Az asszony csak bottal tud járni, ugyan, kinek kellene egy „ilyen” ember?! S bár tisztességesen felnevelt három gyermeket, ők sem tudják segíteni, hasonlóan nehéz életet élnek.

Ica néni most csak a segélyekből gazdálkodik. No meg két hónapja azokból az adományokból, melyek karácsony óta érkeznek hozzá.

A nagymamát a helyi tanyagondnok nevezte be az állatvédelmi egyesület pályázatára. Tudták, ha valaki, hát ő tényleg minden feltételnek megfelel: szerény körülmények között él kutyájával, Manóval és négy macskájával. Ha az asszonynak van mit ennie, akkor van az állatainak is.

Együtt bontjuk ki az ágyon az adományokat, a gondosan becsomagolt dobozokat. Tészta, cukor, májkrém, tusfürdő... még Manónak, meg a macskáknak is érkezett eledel. Gazdag napok következnek.

Közben elmondja, ő sosem kért semmit, de arra tanították: ha adnak, fogadja el. Ezeknek az ajándékoknak is nagyon-nagyon örül. A másik dobozból egy kendő kerül elő, gyorsan fel is próbálja...

– Nem vagyok benne nagyon öregasszony? – kérdi.

A harmadik csomagban ceruzaelemek rejtőznek. Ennek van most a legnagyobb sikere. Az adományozók mindegyike írt pár sort Ica néninek, felolvassuk neki a gyenge fénynél.

– Ezekkel a levelekkel napközben sokáig elleszek.

„Van, amelyiket hússzor is olvastam már. Újra és újra. Közben sírok.”

– Sötétedés után bekapcsolom a kisrádiót, lefekszem az ágyba és hallgatom, míg el nem alszok. Hajnali háromkor aztán kezdődik újra a nap. Elvagyok..., a rosszra nem gondolok, a jószágok meg örömet adnak.

A jó tündér felbukkanásáról is beszélgetünk, arról, ki, mit kérne tőle. Ica néni zavarba jön. Ő, aki soha nem utazott és egész életében csak dolgozott, hirtelen nem tud mit mondani.

Aztán felcsillan a szeme:

– Gyógyítsa meg a lábamat, hogy tudjak mozogni, meg dolgozni! Nem lenne más kérésem!

Ön is segítheti Ica nénit!

Szép Györgyné egyik támogatója tízezer forintot küldött az asszonynak.

Neki ez hatalmas összeg, ennyit régóta nem költhetett magára. Nem kellett azonban sokáig gondolkodnia, hová tegye a pénzt.

Kutyája ugyanis kétnapos szökése után sérülten, megtépve keveredett haza. Gazdájának egyértelmű volt, ebből a pénzből kedvencét kell meggyógyíttatnia, így kihívta hozzá az állatorvost. Még ha az ajándék pénz oda is lesz azonnal.

A helyi állatorvos azonban – amikor megismerte az asszonyt és annak életét – egy fillért sem fogadott el. Így Ica néni tudott magának egy kis csokoládét is venni, az a kedvence.

Ha segíteni szeretne Ica nénin az alábbi elérhetőségek egyikén tájékozódhat: [email protected], +36303379639.