Kenyeres Lajos, a meggyilkolt pap „bűne” az volt, hogy levelet írt...

Még ötvenedik életévét sem töltötte be Kenyeres Lajos atya, amikor brutálisan meggyilkolták. Hosszú évek titkolózása és elhallgatása után ma már szabadon lehet beszélni arról, mi történt 1957. február 28-án.

– A rákóczifalvi születésű atyát 1930-ban szentelték pappá. Fiatalon több szolgálati helyen dolgozott, míg végül Tiszavárkonyba helyezte a püspök. Bátor kiállású, de nem harcos politikus volt.

– Több írása jelent meg a békéről, a szabadságról – mesél a plébánosról Kovácsik Antal plébániavezető, állandó diakónus.

Az atya nyugodt, alkotó munkára vonatkozó, hangosan hirdetett vágya azonban többeknek szúrta a szemét. Halálát végül az a levele okozhatta, melyet a Szovjetunió akkori magyarországi nagykövetének írt az erőszakos téeszesítésekről.

Muszáj volt őt elhallgattatni...

Élete utolsó napján gyerekeknek tartott hittanórát. Miután végzett, kerékpárjával a gáton indult el hazafelé, a tisza­várkonyi plébániára.

Egy kifeszített drótkötélben azonban elesett. Fel sem eszmélhetett, már hatan-heten verték. Esélye sem volt a védekezésre.

Mivel nem halt meg azonnal, ezért tarkón lőtték, holttestét beásták a Tisza partjába, biciklijét bedobták a folyóba. Pár nap múlva a járművet megtalálta a gátőr, a meggyilkolt atya viszont sokáig nem került elő.

– Egészen pontosan egy évig. 1958. február 28-án egy martfűi halász az áradó Tiszában egy holttestre lett figyelmes. A helyi martfűi orvosnak, dr. Zentay Mártonnak szóltak, hogy a testet vizsgálja meg: vajon ki lehet az elhunyt és mi lehetett a halál oka – folytatja Kovácsik Antal.

A doktor szerint egy­értelmű volt, hogy Kenyeres Lajost meggyilkolták.

Sokáig azt híresztelték, a plébános disszidált, azért tűnt el. Az atya megtalálása azonban zavarta a róla felállított hazugságképet, így a holt­testet hamar Budapestre szállították.

Kenyeres Lajost végül szűk körben, szinte titokban temettethette el a család Rákóczifalván.

A beazonosítást végző dr. Zentay Márton ma is él, jelenleg 94 esztendős. A város díszpolgáráról egy egészségközpontot is elneveztek. Az idős orvos nem szívesen beszél a történtekről, azt mondja, sok mindenre nem emlékszik már.

A környéken élő lakosokban azonban tovább él az atya emléke: Rákóczifalván, Tisza­várkonyban és Vezsenyben szobrok, kopjafák hirdetik a mártírhalált halt pap emlékét.

– Martfű is csatlakozott az emléket állító települések sorához: itt domborművet avattunk az elmúlt hétvégén. Nem tartják ugyanis véletlennek a martfűiek, hogy meggyilkolása után napra pontosan egy év elteltével itt találták meg a plébános holttestét – állítja

Kovácsik Antal.

Martfű korábbi plébánosa, Tamási József atya a hétvégi megemlékezésen úgy fogalmazott: nem pusztán a vakszerencsének köszönhető Kenyeres Lajos martfűi felbukkanása – még ha csak holtan is került elő.

Tamási József azt vallja, Kenyeres atya égi közben­járása által indult el a hitélet és a templom­építés a településen.

Boldoggá avatnák az atyát

Kenyeres Lajos atya mártír­halálának ténye és története egyre ismertebb országszerte. Tisztelete folyamatosan él szülőhelyén, a környező településeken, valamint szolgálati helyein.

Az érintett helyeken minden évben megemlékező szentmisét tartanak és imádkoznak boldoggá avatásáért. Az ehhez szükséges eljárást már el is indították. A boldoggá avatáshoz talán fontos adalék lehet, hogy egy visszaemlékezés szerint az atya teste (előkerülésekor) nem egyéves tetem, hanem csupán pár napja elhunyt ember képét mutatta.

A 60. évforduló alkalmából Martfűn, a szentmise után egy Kenyeres Lajos atyát ábrázoló emlékdomborművet lepleztek le, amelyet dr. Beer Miklós váci megyéspüspök áldott meg. A domborművet B. Laborcz Flóra Ferenczy-díjas ötvösművész készítette el.