Csodák és tragédiák: nem könnyű a mentőangyalok élete

Tavaly hoztak egy rendeletet arról, hogy nő is beszállhat ápolóként a mentőautóba. Eddig ugyanis szabály írta elő, hogy a gyengébbiknek tartott nem tagjai bizonyos súly felett nem szállíthattak, így az ezzel a végzettséggel rendelkező hölgyek inkább az irányításnál dolgoztak.

Nikolett, mióta csak az eszét tudja, édesapja nyomdokaiba lépve mentő akart lenni. Pedig a „Hivatás az életért” szlogen a világ legnagyobb felelősségét hordozza magában.

Csak kevesen bírják ennek mérhetetlen súlyát, sokan megkeményednek, belefásulnak munkájukba a gyakori tragédiákat látva. Talán másképpen nem is lehet...

Nem tudhatom, mit élhetnek át egy szörnyű balesetnél, egy élet értelmetlen elmúlását nézve tehetetlenül, mert bár mindent megtesznek, már nem segíthetnek.

Nem tudhatom, hogy otthon, a négy fal között hogyan birkóznak meg mindezzel, hogyan marad ép a lelkük, ép a testük a fizikai megterhelés, az éjszakai műszakok és az őket érő gyakori inzultus ellenére is.

Nem tudhatom, mert szerencsére itt vannak ők, akik vállukra veszik mindezt a terhet.

Nikolett most éppen egy gyönyörű oldalát tapasztalta meg szakmájának, segített világra hozni egy kis életet. Remélem, sok ilyen örömben lesz még része.

Kedves arcú hölgy mosolyog a mentőautóban, kezében életmentő műszereket tart... remélem, ezt a képet láthatjuk majd sok-sok év múlva is!