Jótett helyébe jót ne várj! – megfordult a világ…

Pénzt adott neki kölcsön, hogy ne kapcsolják ki nála a gázt. A támogatott jó barát először csak kerülte segítőjét, később elkezdett rá haragudni, hogy ő szerencsésebb, hogy neki jobban megy. Majd a harag gyűlöletté fordult és pletykákat kezdett terjeszteni róla.

A kölcsönkapott pénzt azóta sem adta meg, rosszindulatú hazugságai azonban rengeteg kárt okoztak egykori támogatójának.

Ugyanez történhetett Csépán is. Az atya, aki önzetlen segítőkészségéről vált híressé a környéken (neki és az önkormányzatnak köszönhető például egy villám sújtotta ház újjáépítése is), elkövette azt a „hibát”, hogy helyi szegény sorsú családokat támogatott élelmiszerrel.

Tudják is a falusiak, hozzá bármikor lehet fordulni annak, aki éhes. Egyik alkalommal azonban lejárt szavatosságú tartós élelmiszer került a kiosztott ételek, alapanyagok közé.

Mivel tartós élelmiszerről van szó, érdemes tudni, a feltüntetett szavidő pusztán azt jelzi, meddig tartható a boltok polcán úgy, hogy minősége kicsit sem csorbul – a fogyaszthatóságával azonban semmi gond még.

A megajándékozott „éhező” ahelyett, hogy erről megbizonyosodott volna (legrosszabb esetben kidobja az adományt), inkább – köszönetképpen – bejelentette mindezt a hatóságnál.

Jótett helyébe jót ne várj! – nemcsak a mondat elferdült, de azok lelke is, akik így köszönik meg mások támogatását. Szomorú, de tehetik mindezt, méghozzá jogi támogatással!

Mert bizony nemzetünk és uniónk törvényei nemhogy bátorítanák a szolidaritást, az önzetlen támogatást, esetenként inkább – a sokszoros túlbiztosítások és a bürokrácia miatt – büntetik azt.

Érdemes kétszer is meggondolni hát, kinek és hogyan segítünk, nehogy visszájára forduljon a jó cselekedet...