A szalóki Eszti néninek a csipkeverés a szíve csücske

Esztike néni nyugdíjasként vált népi iparművésszé, bár a csipkeverés tudományával már tizenegy éves korában megismerkedett. Úgy hozták a körülmények, hogy ötödikes korában félbe kellett hagynia tanulmányait.

Ekkor, 1946-ban kezdett csipkekészítést tanulni egy abádszalóki asszonytól, bár már édesanyja is csipkét készített. A kis Eszti tehetségesnek bizonyult, így rövid időn belül már pénzt is tudott keresni munkáival. Tanítói közül legtöbbet Kovács Pálné Vas Rozi néninek köszönhet.

Később egy barátnő unszolására folytatta a tanulást is. A dolgozók iskolájában elvégezte a 8. osztályt. Munka és tanulás mellett nem sok ideje jutott a csipkére, akkor került megint előtérbe a kézműveskedés, amikor gyerekei születtek és otthon maradt velük. Egy lányt és két fiút nevelt fel. Később az érettségit is letette.

A helyi termelőszövetkezetnél dolgozott könyvelő és statisztikusként 1990-es nyugdíjazásáig, onnantól a csipkeverésre fordíthatta idejét. Nyertes pályázatának köszönhetően 2004-ben megtarthatta első csipkeverő-bemutatóját. 2011-ben kapta meg a népi iparművész címet.

Amikor megnyitották 2014-ben a Csipkeverők Házát Abádszalókon, az első időszaki tárlat Simon Istvánné munkáit mutatta be. A város címerét is megalkotta csipkéből.

– Őrzöm a hagyományokat. A régi mintákat időnként kicsit felújítom, úgy készítek csipkéket – árulta el.

– Rajzolni nem tudok jól, de Gyula fiam igen, így elmagyarázom neki az elképzelésem, és ő megszerkeszti.

Sőt, az általa elképzelt minta, amit én kézműves szemmel nézve kiegészítettem, „A” minősítést kapott.

Fontosnak tartja azt is, hogy tudását átadja. Oktatott helyben és más településeken is. Ha megkeresik, bárkit bevezet a csipkeverés tudományába. Folyamatosan dolgozik, ha nem tud aludni, éjjel is felkel csipkézni.

Most készült el egy újabb abádszalóki motívumokból szerkesztett munkájával, de újabb mintákon is munkálkodik.