2018.09.26. 18:45
Egy jeles katona látogatása, „József apánk” Szolnokon
Mindig örömmel vadászok olyan neves emberekre, akik valamikor látogatást tettek városunkban. Találtam már török szultántól megválasztott magyar királyig sok mindenkit, de úgy tűnik még hosszú a lista.
József főherceg tábornagy a két háború közötti években.
Forrás: Wikimedia
A régi tudósítások rendre újabb nevekkel állnak elő.
A bő száz évvel ezelőtti helyi lapok 1914 áprilisában például arról írtak, hogy „ József főherceg…pontosan megérkezett a nagyszabású helyőrségi szemlére. Megtartotta idejében és még délután vissza is utazott Budapestre.”
A szolnokiakat a magas látogatás nem kavarhatta fel túlzottan, mert nagyobb terjedelemben foglalkoztak akkoriban a helyi szerelmi öngyilkosságokkal, mint az egész katonai felhajtással. Több figyelmet keltett, hogy „G L. kereskedelmi iskolai tanuló mellbelőtte magát. Reménytelenül szerelmes volt a diák egy uriasszonyba, ez volt a baj.”
A diák egyébként túlélte az esetet, a főherceg által megszemlélt szolnoki 68-asok nagy része ezzel szemben a néhány hónap múlva bekövetkezett nagy háborúban nem járt ilyen szerencsével.
A főherceg személye rangján túl több szempontból is érdekes számunkra. Egyike volt azoknak a Habsburgoknak, akiket valóban szerettek a magyarok, azon kívül nem csak díszként hordta az egyenruhát. A rendszerint magyar uniformisban járó Habsburg tehetséges katona volt, a nem sokkal később alatta szolgáló magyar katonák személyes bátorsága és embersége miatt „József apánknak” hívták maguk között.
Ezt a rangot nehezebb volt kiérdemelni a tábornagyi aranygallérnál. József nádor unokája sikerrel harcolt a szerb, az orosz és az olasz fronton. A korban szokatlan módon az ő csapatainál nem volt külön tiszti konyha, ő maga is a legénységi kondérból vételezte az ebédet.
Köztudott volt az is, hogy együtt élt az első vonalban jórészt magyar katonákból álló csapataival, kétszer meg is sebesült a harcok során. Miután a személyes felderítésben bízott a legjobban, volt, hogy az olasz fegyverek lőtávolán belül, egy fa tetején ülve figyelte meg az ellenség hadállásait.
Fotó: Wikimedia
A háború végén 1918-ban királyi helytartó lett, majd 1919-ben rövid időre az ország kormányzójává nyilvánította magát. A Habsburg-ellenes nemzetközi tiltakozás hatására erről a tisztségéről le kellett mondania, de a második világháború végéig tevékeny szereplője maradt közéletünknek.
1936 és 1944 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét is betöltötte. Pályájának sajnálatos fordulataként a nyilas hatalomátvételkor hűséget esküdött Szálasinak, amit később ő maga is ellentmondásos lépésnek érezhetett. Emlékiratában sem tett említést róla.
Az biztos, ha száz évvel ezelőtt élt eleink 1914 tavaszán sejtik későbbi pályafutását, talán több figyelmet szenteltek volna szolnoki látogatásának.
