Vége, befejezték a kutyák mentését Tiszaföldváron

Bő fél éve írtunk arról, hogy több lakossági panasz érkezett a Földvári Árvácskák Állatvédő Egyesületre, pontosabban a befogadott kutyáikra. Merthogy ugatnak.

Egy lakos panasszal is élt a jegyzőnél, állítólag azt vetette papírra, hogy az egyesület egy belterületi családi ház udvarán és pincéjében csaknem száz ebet tart elrejtve, borzasztó körülmények között.

Ahogy a jegyző, úgy mi is kilátogattunk a „kutyanyomortelepre”. Nyolc boldog, jól táplált csahost találtunk a portán. Kiderült, a családi ház lakott, és azé a hölgyé, aki az egyesület vezetője is egyben. (Ugyanezt tapasztalta helyszíni ellenőrzéskor a jegyző is.)

Ilona szomorúan mesélt a helyszínen arról, hogy hosszú idő alatt sem sikerült elfogadtatni a szervezetet és annak munkáját a helyiekkel. Pedig nagyon sok négylábút mentettek meg, egy esztendő alatt több mint száz (!) kutyának találtak új otthont.

Szólt arról is, hogy szerinte az önkormányzat nem állt melléjük. Hiába kértek anyagi támogatást, csak egy külterületi, homoki részen található üres portát ajánlottak fel nekik telephelyként, de azt nem fogadhatták el.

Szerintük ugyanis a környéken mindennek lába kél, ráadásul autó hiányában nem tudták volna vállalni a napi többszöri kijárást. Anyagi támogatást mástól sem kaptak, egy idő után pedig már az önkéntesek lendülete is elfogyott.

– Minden megtakarított pénzünket, energiánkat a kutyák mentésébe fektettük. Köszönömöt alig kaptunk – fűzi hozzá Ilona.

Hegedűs István polgármester azt mondja, sajnálja, hogy így alakult az egyesület sorsa, mert tény, hogy hasznos munkát végzett. Hozzáteszi, még annak idején, amikor a cégbejegyzés történt, leültek az egyesületi tagokkal, hogy tisztázzák, az önkormányzat miben tud segíteni és miben nem.

Egy üres telket tudtak csak felajánlani, illetve megengedték, hogy használják a hivatal udvarán lévő üres, az általuk befogott kóbor kutyáknak fenntartott kenneleket. Megerősíti, valóban többen panaszkodtak a befogott ugató kutyákra, nem volt szerencsés, hogy az egyesület nem rendelkezett külterületi telephellyel.

Megtudjuk azt is, az önkormányzatnak a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvánnyal van szerződése, nekik évente komoly összeget fizetnek azért, hogy elszállítsák a csatangoló kutyákat.

Az egyesület másik aktivistája, Zsámárné Andrea szerint patthelyzetbe kerültek. Hiába fogták be és gazdásították ingyen a kóbor ebeket, a város a másik szervezetet támogatta anyagilag.

A lakosoknak bár nem tetszett az, hogy belterületi ingatlanon tartják a kutyákat, mégis mindenki hozzájuk vitte a talált négylábút, hiszen ők voltak helyben. Pályázni pedig bármire is csak úgy lehetett volna, ha már van telephelyük.

– Személy szerint senkit nem lehet okolni azért, hogy megszűnt a működése az egyesületnek. Még az önkormányzatot sem hibáztatom. Az összefogás, a tolerancia hiánya volt az, ami ide vezetett.

– Nem tudom, mi lesz a jövőben a kóbor állatokkal, de mi már nem tudjuk a szélmalomharcot tovább folytatni – ingatja fejét a küzdelemben fáradt Zsámárné Andrea.

Nem örültek a kommentelők

Az egyesület – még megszűnése előtt – az összes náluk lévő kutyát új gazdához közvetítette. Ilonáék elköltöztek Földvárról. A zavaró kutyaugatás azonban állítólag nem szűnt meg a környéken.

Egy helybeli szerint ennek az oka éppen az, hogy a jelenlegi, már be nem fogott kóbor kutyákat ugatják a gazdis ebek. Közben a téli fialás csúcspontján számos kutyát tesznek ki a 442-es út mellé, tovább emelve a kóbor jószágok számát.

Ezeket előbb-utóbb a Csillagszemnek kell begyűjtenie, amiért viszont az önkormányzatnak egyre magasabb összeget szükséges fizetnie.

Az egyesület Facebook-oldalán jelentette be megszűnését. Számos komment érkezett a hírre, a bejelentést éltető egy sem.

„Mi lesz a bajba jutott állatokkal így? Tragédia, hogy megszűnik egy ilyen igen fontos és hasznos lehetőség a kis bajbajutottak számára.” „Dühítő, hogy egy ekkora város nem tart életben egy ilyen kezdeményezést! Majd megoldja az élet? Vagy a száguldozó autók?” – olvasható a hozzászólásokban.