2019.02.22. 15:30
A múlt tisztelete
Úgy alakult, hogy többször is jártam a besenyszögi Vehiculum-Házban. A különös név latinul hordozóanyagot, közvetve orvosságot jelent, s egyben foglalata is az általa jelölt intézmény hivatásának.
Az egykori helyi csendőrlaktanyából kulturális központtá, a helyi értékek hordozójává szelídült ház ma egy, a település kultúrájának megőrzését és ápolását feladatának tekintő muzeális intézmény és a Besenyszögért alapítvány otthona.
Tevékenységének tárgyi kereteit többek között egy néprajzi gyűjtemény adja, aminek zöme szintén a lakóhely iránti elkötelezettségnek köszönheti születését. Egy helyi lakos, Bezzeg Imre adományozta a köznek hosszú évek alatt összegyűlt, s közben újabb ajándékozásokból azóta is gyarapodó kincseit.
Ez a közösségi múzeum önmagában nem lenne egyedülálló alkotás, szerencsére egyre több helyen találni hasonlót. Szinte a huszonnegyedik órában, de sok helyen sikerült ilyen módon megőrizni az utódoknak múltjuk emlékeit.
Amik nélkül, mint azt már láthatjuk, sokszor csak gyökértelen fákként léteznénk a világban. Számomra értékeinek, üzenetének élő volta a szívhez szóló ebben a dologban.
Most éppen fiataloknak rendeztek benne helytörténeti foglalkozásokat, vetélkedőket, amibe szokatlan módon az idősek otthonának lakóit is bevonták partnerként.
Magam is beszélgettem már velük, s nagyon megérintett az általuk megélt emberi sorsok emlékeikben élő lenyomata. Azt hiszem, Besenyszögön időben felismertek egy sajnos méltatlanul mellőzött kincset. A nemzedékek közötti tiszteletteljes kötődés páratlan, mindkét félnek gyümölcsöket hozó értékét.