Ne a Mekk-mesterek gazdagodjanak már, ráadásul a mi kárunkra!

Ma már az sem egyszerű feladat, hogy találjunk egy valóban ütőképes szakmunkásbrigádot – pláne megyeszékhelyünkön. Hol vannak azok a régi szép idők, mikor felütöttük a szaknévsort, és egy-két szakira rátelefonálva, pár nap múlva be is toppant a lakásba a kívánt festő-mázoló, a burkoló vagy a kőműves!

A munkaerőhiánnyal civil megrendelőként is számolnunk kell. Korántsem biztos, hogy akad valaki a két hét múlva tervezett tapétázásra, vagy a sürgős ablakcserére, lehet, hogy hosszú hónapokat kell várni arra is, hogy megjavítsa valaki a tetőt.

Csakhogy ami sürgős, az sürgős, és sokan a szabadságukkal sem sakkozhatnak kedvükre. Így aztán, ha törik, ha szakad, megpróbálnak ráérő munkást találni. És nem egyszer sikerül is. Ám gyakran kiderül, korai az öröm: a ráérős szaki azért nem tobzódik a munkában, mert már híre van.

Rossz híre. Itt ezt, amott azt rontott el, amit aztán mással kellett kijavíttatni.

Bizony, tudatában kell lennünk, hogy a mostani viszonyok kedveznek a kontároknak is. És ha nem vigyázunk, sok pénzért nem szépen megújult szobát, csak nyakunkba hulló tapétát, lemálló vakolatot, elméretezett ablakot vagy csálén lerakott járólapot kapunk. Vagy lehet, a mennyezetünk továbbra is ázni fog... Utólag pedig hiába a bánat.

Mi a megoldás? Tájékozódjunk! Kérdezősködjünk a jelöltünkkel kapcsolatos tapasztalatokról! Szemesnek áll a világ, tartja a mondás, de azért mégis amellett kardoskodnék, hogy ne a Mekk-mesterek gazdagodjanak!