Vitákhoz is vezethet a cégeknél a nyári szabadságok tervezése

Az is bevett szokás, hogy egy gyárat nyaranta néhány hétre leállítanak, és ebben az időszakban adják ki a hosszabb szabadságokat, egyúttal elvégezve az éves karbantartásokat.

A kis létszámú vállalkozásoknál viszont nem biztos, hogy van kapacitás a helyettesítésre, így kénytelenek nem épp optimális megoldásokhoz nyúlni. Ráadásul a munkaerőhiány is nehezíti a helyzetet.

– Mindig gondban vagyunk a nyári szabadságokkal – vallotta meg egy vidéki bolt eladójaként dolgozó hölgy. – Szülőként nyilván vakáció idején szeretném kivenni a szabadságom nagy részét, amivel nem vagyok egyedül.

– Nyilván egymásra azért tekintettel kell lennünk, csakhogy a főnökünk azt szeretné, hogy inkább az őszi, tavaszi gyérebb forgalmú időszakokban menjünk el. Ez persze minden évben vitákkal is jár.

– Az sem jó, hogy kevesen vagyunk, és ha már ketten távol vannak, aki marad, lényegében folyamatosan túlórázik és viszi a szombatot, de legalább már fizetnek érte.

Egy kis összeszerelő üzem technikusaként Gábor elárulta, idén nagyon húzós náluk a szabadságolás, mert időközben hárman is elmentek nagyobb céghez, és őket nem sikerült pótolni.

A szabadságokat viszont ők nem szeretnék átvariálni, mivel többen is befizettek utazásra. Így főnökükkel abban maradtak, hogy amennyit csak lehet, előre dolgoznak, plusz órákat vállalva, ezt pedig valamikor lecsúsztatják.

A Jászságban, egy üzemben dolgozó László nemrég épp amiatt jött el a cégtől, mert rendszerint hátrányos helyzetbe került a szabadságok, szabadnapok kiadásánál. Mint mondta, azt megérti, hogy a kisgyerekesek előnyt élveznek, azt viszont nem, hogy a csoportvezetők kedvencei is, akik egyedülálló, huszonéves ifjak, és alig melegedtek meg a cégnél.

Elvált emberként ő is szeretett volna egy-két hetet a fiával tölteni a nyáron. Tavaly is mindössze négy összefüggő napot tudott kivenni augusztusban, azt sem akkor, amikor ő szerette volna, előző csütörtökön szóltak neki, hogy a jövő héten mégsem maradhat távol, mert túl kevesen lennének úgy a részlegben. A szabit két héttel eltolták, hiába tiltakozott, a fia pedig akkor épp táborozni ment, és persze őrá haragudott. Ezt elégelte meg.

A huszonéves Polónyi Tamásnak hegesztő a szakmája. Épp most döntött úgy ő is, hogy vált. Nem volt rossz voltaképp a korábbi munkahelye sem, fizettek is, de csak a nyár legvégén tudott volna kivenni szabadságot, rengeteg megrendelés futott be ugyanis.

– Most vagyok fiatal, most szeretném élvezni az életet, a nyári bulikat! – hangsúlyozta. – Mennénk a haverokkal fesztiválokra, a Balatonra, ismerősnél meg is szállhatnánk.

– Pénzszűkében sem vagyok, spóroltam is a nyárra, erre mondjak le mindenről, csakhogy egy műhelyben túlórázhassak nap mint nap, aztán itt is csak papíron adják ki a szabit? Inkább felmondtam, és majd augusztusban keresek új állást, a hegesztőket amúgy is folyamatosan keresik – osztotta meg hírportálunkkal elképzeléseit.

– Hallani, hogy még mindig megesik, hogy trükköznek a szabadságokkal, de ez manapság már visszaszorulóban van, mivel ez ma már hátrányára van a cégnek – emelte ki Ádám Csaba, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (FIVOSZ) megyei elnöke.

– Az ilyesmiben ma már nem partnerek a dolgozók. Lehet játszani a szabadságokkal, de nincs értelme, ha felmond emiatt a dolgozó. A munkavállalónak nemcsak joga, hogy szabadságra menjen, hanem valós feltöltődést nyújt, így gondoskodni kell róla, hogy ez biztosítva legyen.

– Természetesen a szabadságok kiadása egy néhány fős mikrovállalkozást sokkal határozottabban érint, hiszen nem mindig lehet előre dolgozni, így komoly logisztika és tervezés szükséges, fel kell mérni, mi az a szolgáltatás, amit ilyenkor is megfelelő szinten tudnak biztosítani. Például egy beszállítónál a nagyobb cégek leállásához igazodva adják ki a munkavállalók szabadságát.

– Egymás között a mi vállalkozásunknál is körbekérdezzük, kinek a partnerénél mikor van leállás, és az alapján osztjuk be a nyári pihenést – hozott példát a hatékony megoldásra Ádám Csaba.

– A sikeres vállalkozásoknál nem „munkavállalókat”, hanem „munkatársakat” foglalkoztatnak, akik együtt tudnak élni a cég gondjával, bajával, kihívásaival, akik átlátják, hogy ha valamit esetleg másként kell csinálni, és tesznek is annak érdekében – hangsúlyozta dr. Lits József, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) megyei elnöke.

– Mindenkinek arra kell törekednie, hogy ha a tulajdonos, a vezető elmegy szabadságra, a cég külső környezete, a partnerek ne érezzék meg, hogy nincs ott a főnök. Nyilvánvaló, hogy regenerálódnia mindenkinek kell, nemcsak a dolgozóknak, hanem a tulajdonosoknak is. Egy jól működő vállalkozásnál, meggyőződésem, hogy a dolgozók tudják, mit kell vállalniuk egy-egy munkatárs távolléte idején, és azt meg is oldják maguk között.

Mindig kéznél van a segítség, amikor szükség van rá

A megyei Civil Információs Centrum (CIC) helyzete speciális, hiszen a szabadságok idején szükség esetén számíthatnak önkéntesekre is.

– A munkatársaink szakmai feladatokat látnak el, így voltaképp minden alkalmazott el tudja alapszinten látni a másik munkáját is – mutatott rá dr. Molnár Beáta, a megyei CIC és Önkéntes Központ vezetője.

– Az adott szakfeladatoknak, határidőknek megfelelően viszont ütemezni kell a szabadságokat. Nyáron sem zárunk be, csak júliusban rövidített nyitvatartással működünk, tizenkilenc óra helyett tizenhat órakor zárunk, pénteken pedig délig vagyunk.

– Az állandó önkénteseink szoktak besegíteni a szabadságolások idején. De maguk az önkéntesek is tudnak előre tervezni, mivel a várható programok negyedévre előre le vannak adva, így mindenki időben megtervezheti, melyiken tud részt venni, melyiken pedig nem, mivel épp nyaral vagy pihen.