Sorsszerű véletlen, ahogyan régi felmenőjének nevére bukkant

– Tudtam, hogy a nagyapám Jászkarajenőn született, így többször is ellátogattam oda kutatni. Egy alkalommal éppen hazafelé készülődtem, amikor megálltam a helyi első világháborús oszlopnál. Nagy meglepetésemre a saját nevemet láttam kiírva. Ettől kezdve érdekelni kezdett, hogy ki lehetett az emlékhelyen szereplő személy – részletezte a családfakutató.

– Később Jászkarajenőn megismertettek egy Csicsman-ágról származó hölggyel. Ő számos részletet elmondott arról a Csicsman Györgyről, akinek a neve az emlékművön szerepelt. Valószínűleg a nagyapám unokatestvéréről van szó... – folytatta, hozzátéve, nem hagyta nyugodni a kérdés, hogy ki lehetett az azonos nevű elődje.

Erre végül a Hadtörténelmi Levéltár bécsi kirendeltsége adta meg a választ. Levelükben azt írták, Csicsman György, a császári és királyi 68. gyalogezred 3. századában szolgált őrvezetőként. Haslövés következtében 1914. szeptember 27-én, hajnali 6 óra 20 perckor halt meg a vajdasági Rumában, az egyik mozgó tábori kórházban. Másnap pedig a római katolikus temető tömegsírjában temették el.

– Érdekesség, hogy ezt a hírt a halálától számított száz év és két nap múlva kaptam meg. Ahogyan az is rendkívüli dolog, hogy a Jászkarajenőn megismert idős hölgy még emlékezett arra a versre, amit rokonom a halála előtt írt a feleségének. Ezt sikerült is lejegyeznem! Ha a verssorok kezdőbetűit összeolvassuk, a „boldog vagyok” szavakat kapjuk meg – mutatta meg a költeményt a kutató.

Elárulta, szeretne eljutni Rumába, hogy többet tudjon meg hősi halált halt rokonáról. Feltételezi ugyanis, hogy Szerbiában vannak még az ősére vonatkozó adatok. A kutatással kapcsolatban György már a zentai levéltártól is kért segítséget. Válasz azonban eddig még nem érkezett.