Kétoldali iskolaundor, fáradtság vagy valóban betegség?

Az iskola második hetében járunk, a csemete elsős, éppen csak szokja az új helyzetet. Na, ne! Már hiányozni fog az órákról? Láz megmérése legalább háromszor, nincs. Most ez vajon kétoldali iskolaundor, fáradtság vagy valóban betegség? Mivel a reggeli kakaót gond nélkül megissza, felöltözni is képes és már a színe is kezd megjönni, csak elvisszük a suliba, bízva az első két lehetőségben.

Természetesen nem felejtjük el felhívni a tanító nénik figyelmét a reggeli jelekre, így tudják, hogy figyelniük kell rá. Szerencsére semmi baj nem történt, de azt azért hozzáteszem, az egy főre jutó orrfújások száma az utóbbi napokban megemelkedett. Ezért még mindig tartok attól, hogy sunyin bujkáló baci, vagy komája, vírus ugrásra készen csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy átvegyék a hatalmat. Éppen ezért az uzsonnás dobozban mindig lapul banán vagy alma, hogy vitamintartalmukkal támogassák az immunrendszert a harcban, ha ezek a gonosz kórokozók támadásba lendülnének. Meg persze a reggeli vitamin rágótabletta. Hátha.

Az óvintézkedések ellenére sajnos szinte törvényszerű, hogy zárt közösségben, új közegben felüti fejét a betegség. Mert az én bacim nem a te bacid, akit egyszer én már legyőztem, téged padlóra vág, és fordítva. Cserebere fogadom, és még vissza is adom. Ez így volt és így is lesz, hiába a kézmosás, a vitamin és egyéb óvintézkedések. A gyermek szervezete viszont a csatározások közben megedződik, legyen ez bármilyen sovány vigasz a nehéz napokban.