Amerikában is ápolta a magyar kultúrát a Kékessy házaspár

Nemrég a Teleki Pál-érdemérem elismeréssel tüntették ki Kékessy Györgyöt és feleségét, Kékessy-Isoz Gertrúdot. Az érdemérmet rendszerint azok számára adományozza a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma, akik sokat tettek a külföldi magyar közösségekért, a magyar kultúra ápolásáért.

A Kékessy házaspár évtizedeken át ápolt szoros kapcsolatot távol a szülőhazától kényszerült magyarokkal. Szervezték a magyar közösség életét, tevékeny szereplői voltak az Egyesült Államokban a magyar kultúra ápolásának, továbbadásának. Életútjukat keresztezték a huszadik századi magyar történelem viharai, történetük egészen a második világháborúig és az 1956-os forradalomig, a két eseményt követő emigrációig nyúlik vissza.

Kékessy-Isoz Gertrúd festőművész szüleivel 1949. de­cember 2-án hagyta el Magyarországot. Édesapja haditudósító volt. A szovjet erők előretörésekor útleveleket szereztek, és elhagyták az országot. Mindössze tizenegy esztendős volt akkor, nehezen élte meg a kényszerű lakhelyváltoztatást. Szülei végül Svájcban maradtak, de ő már fiatal felnőttként az Egyesült Államokba költözött. Egészen kis korától kezdve előszeretettel rajzolt, majd édesapja kedvtelését követve, festővászon elé ült, és ecsetet fogott. Azóta számos festménye készült, legutóbb a református egyháznak ajánlott fel körülbelül húsz alkotást.

Kékessy György 1957. január 16-án került az Egyesült Államokba. A kaliforniai Los Angelesben kezdett új életet az 1956-os forradalmat követő kényszerű emigrációban. Először Ausztriába került. Mivel katonaként lépte át a határt, letartóztatták. Innsbruck mellett, egy táborban gyűjtötték össze a magyar katonákat megfigyelés céljából, közel ezren voltak. A tábor felmentése után felpörögtek az események, gyorsan Kaliforniában találta magát. Hasznát vette az itthon tanult térképészeti tudásnak, okleveles díszkert- és környezettervező mérnökként szerzett diplomát.

– Elmondhatom magamról, hogy két ország hadseregében is szolgáltam. A magyar mellett az Egyesült Államok hadseregének egyenruháját is magamra öltöttem – mesélte. Mint megtudtuk, ejtőernyősként szolgált.

Az Egyesült Államokban mindketten tudatosan keresték a magyar közösségeket. Közös nevezőjük a cserkészmozgalom, amelyen keresztül ismerkedtek meg. Sokáig leveleztek, mielőtt személyesen találkoztak. Végül György egy cserkészbálon, tánc közben kérte meg Gertrúd asszony kezét.

– Rögtön befogadott a New York-i magyar közösség, szenzációsan éreztem magam – emlékezett vissza. Felesége akkoriban már cserkészvezető volt. Élete fontos részét képezte a cserkészmozgalom. Az esküvő után, közös életüket már Los Angelesben folytatták.

Aktív tagjai voltak a kinti magyar közösségnek és kulturális életnek. Gyuri bácsi például az egyik alapítója volt a Kárpát Néptáncegyüttesnek.

Végül csak a rendszerváltozás után térhettek haza. Visszavásárolták a Kékessy család egykori tiszafüredi kúriáját, felújították, és a mai napig ott élnek. Gyuri bácsi aktív maradt Tiszafüreden is. Három évvel ezelőtt megkapta a „Tiszafüred Város Díszpolgára” elismerést, presbiterként évtizedeken át részese volt a helyi református közéletnek. Minden évben összejövetelt rendez Tiszafüreden, megünnepelve az amerikai függetlenség napját.

Kétlaki életet élnek, hiszen az év nagy részében itthon tartózkodnak, de a rokonság miatt évente utaznak vissza Kaliforniába.

„Az az otthonom, ez a hazám”

– hangzott az őszinte kijelentés.