Nem lehet elég korán kezdeni

Több hete e közmondás értelmét keresem, amikor bevásárlás gyanánt nagyobbacska üzletházakba vezet az utam. Aki rendszerint ugyancsak nagyboltok felé jár, s gyakorta ott tesz és főleg vesz, az megerősítheti abbeli tapasztalásomat, miszerint a multik bejáratainak közelébe elhelyezett polcokon már e hónap elején gyertyák és mécsesek, koszorúk és gipszből faragott töklámpások kínálták magukat a Mindenszentekre és a Halottak napjára készülődő potenciális vásárlónak. S bár még mindig – igaz, épphogy csak –, de előtte vagyunk az elhunyt szeretteinkre történő emléknapoknak, ám az említett kereskedelmi láncok már a múlt hét elején lecserélték aktuális kínálataikat.

Mindenszentek ide, Halottak napja oda, Halloween amoda, a legszembetűnőbb állványokon manapság már új termékkínálat sokasodik: mikuláscsomagok, csokihóemberek, de már karácsonyfadíszek is. Nem új keletű eme ősi előretekintő kufárszemlélet, érthető, akár még dicsérhető is napjaink felgyorsult világában. Sőt, az sem meglepő, ami sokaknak tudvalévő, hogy profitorientált üzleti megfontolásból egyes csokoládémikulások télapóra festett csomagolópapírjai húsvéti csokinyuszit rejtenek... Ügyes!

Mint sokan mások, ezen a hétvégén családostól magam is a sírhelyeket látogatom. Ígérem, nem fogok meglepődni, lélekben felkészülök és erős leszek, ha a temetői árusok pultján az élő- és művirágok mellett szilveszteri parti kellékeket, úgy mint petárdát, csákót, dudát, de akár még rémisztő ördögnyelvet is találok. Mert nem lehet elég korán kezdeni! – tartja ezt ugyanis az előrelátó kereskedői bölcselet.