Két évtizede szervezik a különleges fizikaversenyt

A diákok évről évre különleges kísérletekkel és változatos feladatokban mutatkoztak be. Radnai Gyula, a bíráló bizottság elnökeként a kezdetektől részt vesz a megméretés megszervezésében. A neves fizikussal a tudományág múltjáról, jelenéről és lehetőségeiről beszélgettünk.

– Hogyan született meg a verseny ötlete?

– Idős korában ismertem meg közelebbről Tarján professzort, jó kapcsolatot ápoltunk, sokat tanultam tőle. Amikor elhunyt, azt javasoltam, rendezzünk az emlékére egy fizikaversenyt. Ez az elképzelés találkozott a gimnázium terveivel. Ennek már húsz éve, jómagam azóta is a zsűri oszlopos tagja vagyok. A professzor kísérleti fizikus volt. Ezért úgy választottuk az irányt, hogy a kísérletek kapják a nagyobb hangsúlyt. Valójában ezek elvégzése, játékeszközök működésének fizikai magyarázata az, amiben versenyeznek egymással a diákok.

– Milyen feladatokban kell számot adni a tudásukról a fiataloknak?

– Van egy előzetes pályamunka, amelyben leírnak egy kísérletet. A helyszínen írásbeli tesztsor várja őket. Ezt követően gyakorlatban is bemutatják a korábban leadott előfeladatot. Háromfős csoportokban dolgoznak. Ez igen remek és előrevivő eleme a versenynek, és kiválóan fejleszti a csapatmunkát.

– Ön szerint hogyan változott a verseny az évtizedek alatt?

– A felkészülés alapját a tankönyvek egyre kevésbé adják, a diákok inkább az internetes forrásokat használják. Persze a felkészítő tanár szerepe ebben is kulcsfontosságú. Ő az, aki ellenőrzi, hogy miből dolgoznak a tanulók, és megbízható forrást ajánl nekik. Összességében jó tapasztalataink vannak e tekintetben is.

– Ön miért választotta annak idején ezt az irányt?

– Az iskolában nagyon szerettem az üres fehér lapon dolgozni. Matekpéldákat megoldani vagy fogalmazást írni. Az akkori magyartanárom volt az osztályfőnököm is. Ő nagyon támogatta, hogy újságírónak jelentkezzek. Ötvenhatban voltam végzős. Az ELTE-n ötvenhétben nem indult újságíró szak. Így matematika szakos tanárnak jelentkeztem, a másik tárgyam fizika volt. Mire elvégeztem az egyetemet, nagyon beleszerettem ebbe a tantárgyba.

– Mely eredményeire a legbüszkébb?

– Írtam jó néhány könyvet, példatárat, egy művet angolul is. Az idők során találkoztam olyan gyerekekkel, akik a szüleiktől örökölt, általam írt példatárakból készültek versenyre, vizsgára. Ez nagyon kedves dolog számomra.

– Hogyan változott a fizika megítélése az idők során?

– A tekintélye nagymértékben csökkent az elmúlt évtizedekben. Fél évszázaddal ezelőtt, az atombomba és a Szputnyik-sokk ébresztő hatással volt a nagyhatalmakra. Így sokkal nagyobb mértékben fordítottak időt, energiát és pénzt a fizika tárgy tanításának fejlesztésére. Ezek az események a fizikát a köztudatban is az átlagos érdeklődés fölé emelték. Ahogyan a két hatás fokozatosan lecsökkent, úgy csökkent az érdeklődés is. Ezért nagyon remek érzés olyan gyerekek között lenni, akiket valóban érdekel ez a világ.

– Mit tanácsol azoknak, akik egyszer majd tanítani szeretnék a fizikát?

– Elsősorban fejlesszék azt a képességüket, amellyel fizikai problémákat tudnak megoldani. Tanulják meg beleélni magukat a diák hibás gondolatmenetébe is, segítsék őt a jó megoldás felé haladni. Eötvös Loránd bevezette a „tudós-tanár” fogalmát. Egy leendő fizikatanár is igyekezzen ennek megfelelni.

Cikkünk témájával kapcsolatban véleményt is írtunk, melyet itt olvashat.

Évek óta tagjai a zsűrinek

Pásztor Gabriella kísérleti fizikus, a Verseghy Ferenc egykori diákja, öt éve tagja a Tarján Imre Fizikaverseny zsűrijének. – Nagyon élvezem ezt a feladatot. A diákok mindig kicsit izgulva, de nagy lelkesedéssel érkeznek. Jó érzés látni a tanárok, szülők munkáját is, ami szintén sokszor tetten érhető a kísérletekben.

Vida József szintén kísérleti fizikus, két éve ő is zsűritag. – Három különböző területet képviselünk az értékelés során. Nagyon nagy tanulság és komoly tapasztalat részt venni a bírálásban. Azt hiszem, mindig tanulhatunk valami újat és ez viszi előre a fejlődést is.