Riki depressziós volt, de rendet tett a fejében

– Az év elején a szolnoki Talifish Házban tartott „Hála 2” kiállításom és koncertem után a „Napfényes Montenegró” című zenés tárlatom lett volna soron március közepén a népszerű kultúrtérben. A megnyitót épp csak meg tudtuk tartani, a veszélyhelyzet kihirdetése után, a következő napon viszont kénytelen bezárt a ház.

– Pedig nagyon ígéretesnek tűnt az év, hiszen majdhogynem telve volt a rendezvénynaptáram, de szinte nyár végéig minden programot lefújtak – meséli bánatosan a vele is megtörtént életváltást a festő- és gitárművész. A közeljövőben fellépett volna, illetve alkotásait is tárlatba rendezték volna Jászberényben, Zagyvarékason, Törökszentmiklóson, Óballán, vagy Szolnokon is. Például a tradicionális művésztelepi ArtJáró Fesztiválon.

– Biztos nem vagyok ezzel egyedül, de én szinte azonnal depresszióba estem. Sem képzőművészként, sem zenészként nem tudom magam megmutatni senkinek, de még csak találkozni sem tudok a barátaimmal. Őszintén mondom, tartok is az életveszélyes vírustól. Sok elemből állt össze tehát a letargiám, és csak miután telefonon tanácsot kaptam néhány lelkipásztor ismerősömtől, akkortól lettem újra magam – teszi hozzá Riki.

– Nem vagyok informatikus alkat, így egy barátom létrehozta a Facebook-profilomat, ott rendezték be a kiállításaimat, hamarosan basszgitáros performance-aim is itt jelennek majd meg. A Szolnok Televízió ígéretét is bírom egy egyszemélyes koncert erejéig – sorolja lehetőségeit a különc művész.

Riki még azt is elmondta, betartva a kijárási korlátozási szabályokat, el-elsétálgat bevásárolni, vagy csak nagy levegőket vesz a közeli zöldekben, a Zagyva-gáton, tisztásokon. De mégsem a szabadban alkot. Kizárólag otthon, a nagy asztalon vagy ágyban készülnek képei…