Számos szolnoki polgár halálának tisztázása még kutatást igényel

– Kutatásaim során a várost ért légitámadások és más hadi események több száz áldozatának adatai mellett sok olyan bejegyzésre bukkantam, melyek csak közvetve függnek össze a háborúval. Inkább az akkori nehéz idők következményeinek tekinthetőek. Akad közöttük hadianyag-robbanástól elszenvedett sérülés, gyilkosság, szolnoki polgárok más országban bekövetkezett halálesetének későbbi dokumentálása is. Így a lista nem is ér véget 1944–45-tel, az itteni harcok időszakával, hanem átnyúlik egészen az 1946-os, 1947-es esztendőre – mondja Magó Károly.

– Közöttük külön csoportot jelentenek azok a származásuk miatt elhurcolt szolnoki polgárok, akiknek halálesetét utólag megküldött, gyakran szűkszavú hivatalos értesítések alapján anyakönyvezték. Rajtuk kívül találkoztam jó néhány olyan halálesettel is, melyek pontos feltárása további vizsgálódást igényel.

– Milyen esetekről van szó?

– Neveket nem említenék, csupán az esetleírásokat. A júniustól szeptemberig történt légitámadásokban elhunyt százhetvenöt szolnoki lakosra igaz, hogy a bomba nem válogatott közülük. A legváltozatosabb foglalkozások mellett nagy volt az életkori megoszlásuk is, a legfiatalabb kilenc hónapos, a legidősebb 79 éves volt közülük. Természetesen rajtuk kívül sok magyar és német katonaáldozata is volt a bombázásoknak, őket szintén nálunk anyakönyvezték. Volt két eset, amikor 1940-ben egy magyar, illetve 1944-ben egy német katona hunyt el balesetben a reptéren. A körülmények kiderítése további kutatást igényel.

– A bejegyzések alapján elkülöníthetőek a város elfoglalásával összefüggő földi harcok áldozatai is. Az ő sorukat két, lövéstől meghalt fiatal, egy 19 éves férfi és egy 21 éves leány nyitotta meg, akiket többen követtek szintén lövéstől, vagy aknarepesz, légnyomás okozta halálos sérüléseikkel. De anyakönyveztek náluk ekkor elesett honvédet, más településről itt tartózkodó lakosokat is. Az időpontok alapján a város eleste utáni német légitámadásnak is volt szerepe a halálesetekben.

– A város eleste után mi történt?

– Szolnok elfoglalása után is hunytak el itteni lakosok a 18 évestől 80 évesig. Érdekes két honvéd esete, akiket november 7-én lőttek le, amikor ismereteink szerint már nem voltak harcok a városban. De még 1945 márciusában, sőt április 7-én is anyakönyveztek nálunk lövéstől elhunytakat. Márciusban pedig az itteni kórházban egy román katona halt bele a sérüléseibe. 1945-ben egyébként már a lőtt sérüléseknél feltüntették a gyilkosságot is, tehát nem tekintették azt háborús eseménynek, vagy külön szerepel, hogy orosz katona által leadott lövés volt.

– Külön rejtély annak a húszéves rendőrnek az esete, aki 1945 júliusában hunyt el haslövésben, vagy azoknak az ismeretlen német katonáknak, illetve hadifoglyoknak a története, akik 1945 júliusában a szolnoki pályaudvaron haltak meg lövéstől, valamint vérmérgezéstől. Ugyanígy további kutatást igényel a 35 éves éjjeliőr története, aki 1945 decemberében szintén lövéstől vérzett el. Szintén érdemes foglalkozni egy jóval korábbi történettel, amikor 1943-ban egy, az előző év no­vemberében hadbírósági ítélet alapján kivégzett magyar katonát anyakönyveztek nálunk. De találunk számos hadifoglyot, a pályaudvaron meghalt ismeretlen ukrán kislányt is az elhunytak között.

– Sokan haltak meg a háborút követő években valamilyen robbanás, feltehetően akna következtében is. Van, ahol szerepel is az akna a halálokok közt, másutt a sérülés jellege utal erre. Sajnos nagyon sok volt közöttük a fiatal, szinte gyerek, ami arra utal, hogy hosszú időn keresztül hevertek az elhagyott robbantótestek, lőszerek a lakott területeken is. A most közölt információknál minden esetben tudni kell, hogy a kutatások jelenlegi állását tükrözik, mert igen sok munka vár még rám a végeredmény eléréséhez.

– Mire alkalmasak ezek az összegyűjtött információk?

– Ez egy pontos, de száraz adatbázis, mely alkalmas lehet a már megjelent tanulmányok, könyvek anyagainak pontosítására, kiegészítésére. Ezenfelül a további kutatással rengeteg új ismerethez juthatunk városunk háborús történetéről.

Az anyakönyvekben a vészkorszak áldozatai is követhetőek

Az anyakönyvi bejegyzéseknél külön kategóriát jelentenek a deportálások, melyeknek már itthon is voltak halálos áldozatai. A cukorgyári gyűjtőtelepen betegségben tizennégy, zömmel idősebb ember halt meg, illetve volt hat öngyilkos is közöttük. Szintén nálunk anyakönyvezték a kapott hivatalos adatok alapján a koncentrációs táborban, vagy útközben elhunyt szolnokiakat is. Az eddig átnézett bejegyzésekben összesen harmincöt név szerepel olyan helyszínekről, mint Hatvan, Auschwitz, Blonia, Theresinstadt, Bécs, Presenburg, Hörsing Neubau. A jelentések közös vonása, hogy a pontos halálokot egyetlen esetben sem tüntették fel rajtuk.