Tiszaföldváron jótékonykodott a Budapest–Bamako-ralin induló trió

– Számos alkalommal érkezik hozzánk adomány, amit mindig jó szívvel fogadunk. A fiúk tavaly karácsonykor érkeztek először hozzánk, akkor az ünnepségünket is végignézték, hogy lássák, kikről is van szó – mondta Szabó Mihály, a Révay György Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény igazgatója.

Az intézménybe százhatvanhárom gyermek jár az óvodástól a szakiskolásig. Akadnak közöttük enyhe és középsúlyos fogyatékkal élők, valamint autis­ták is. A nyári szünet alatt Erzsébet-táborokat szerveznek az iskola területén. A délelőtti foglalkozás, udvari íjászat közben gördült be a Budapest–Bamako-ralin is nevezett csapat, akik számtalan adománnyal érkeztek. Csokoládé, ruhaneműk, játékok, könyvek, írószerek, de még számítógépek is lapultak az autóban.

– Az ország három különböző pontján élünk, a közösségi oldalak erejét kihasználva mindannyiunk a szűkebb környezetében is hirdette az adománygyűjtést. Olyan dolgokat vártunk, amik még használhatóak – mondta Tokaji Sándor, aki tizenkét éven át dolgozott lovas szakemberként a tiszaföldvári intézményben.

– Másfél év múlva hárman utazunk majd Afrikába, ahol ugyancsak jótékonysági futamban indulunk. Külföldi szervezetekkel és alapítványokkal egyeztetve összegyűjtjük, kinek mire van szüksége, és célzottan állítjuk össze a csomagokat. A tervek szerint mini- vagy iskolafalukba is eljutunk majd. Addig magyarországi helyeket keresünk fel, az ország különböző területéről adományokat gyűjtünk, és eljuttatjuk a rászorulóknak – részletezte Sándor.

– Már idén el akartunk indulni a versenyen, de későn eszméltünk, és nem lett volna időnk felkészülni. A következő időszak viszont az összecsiszolódásról szól majd. Mert bár több mint tíz éve vagyunk barátok, és az életünkben is több kapcsolódási pont van, mégiscsak hosszú útra készülünk – fejtette ki Muráti Kamilló. Nem akármire, hanem kilencezer kilométerre vállalkoztak a kalandvágyó adományozók, akik jártak már együtt kenu-, illetve túlélőtúrán is.

– Mindig keressük a kalandokat, kicsit mások szeretnénk lenni, és ahol tudunk, segítenénk, így kerültünk Földvárra is – mondta Kamilló. A délelőtt zárásaként az intézmény táborozói a Bamakóba induló autót dedikálták.

Átalakítás vár a terepjáróra

– Egyelőre még gyári állapotban van az autó, de biztosan lesznek módosítások. Más kerekek és futómű szükséges, hogy jobban bírják a terepviszonyokat, hiszen Afrikában járhatatlan utakon hajtunk majd – magyarázta Muráti Kamilló.

– Pszichésen úgy készülünk, hogy megpróbáltuk jól összeválogatni a csapatot – tette hozzá mosolyogva Botyánszki Bence, a csapat harmadik tagja. Hosszú az út, a munkát is megosztják. A versenyútvonalon mennek, terveik szerint a versenyzők szintjét tartják majd.

– Minden nap el kell jutni az úgynevezett táborpontra, este hirdetik ki a következő napi útvonalat, hiszen a veszélyesség függvényében az bármikor változhat – mondta Kamilló.

– Napközben magunkra vagyunk utalva. Ha bajba kerülünk, saját magunkon kell segíteni, így autószerelő-tanfolyamon is részt veszünk majd és az elsősegélytudásunkat is felfrissítjük – hangsúlyozta Bence.