Új életre kelti a régi órákat a tiszaföldvári mester

Közel hatvan éve űzi az ipart R. Kiss Gyula, akivel tiszaföldvári műhelyében beszélgettünk. Az eredetileg közgazdasági pályára készülő tanulóból végül órásmester lett.

– Érdekesen indult a történet. Nem órásnak készültem, de belejöttem. Egy szolnoki középiskolában két éven át tanultam közgazdaságtant. Matekból nagyon jól álltam, a könyvvitelt is szerettem, de nem engedtek tovább. Körbejártam a mestereknél, első körbe sehova sem vettek fel, végül az egyik szomszédom ajánlotta a helyi órásmestert, beálltam hozzá inasnak – avatott be a kezdetekbe R. Kiss Gyula.

– Hetven forintot fizettek volna egy hónapban, de én lemondtam a bérről, csak hogy felvegyenek – mondta.

Az ipariskola elvégzése után a nyolcvanas években mestervizsgát tett.

– Eleinte sok munkám volt. Harminc évig két műszakban dolgoztam itthon. Nappal érkeztek a kuncsaftok, hetente harminckét darabot vállaltam el, de ezeket meg is kellett javítani, azt este csináltam. A mai világban viszont már inkább üzleti érdekből, tömegáruként kerülnek az órák a piacokra, azokba leginkább csak elemet kell cserélni – mesélte tapasztalatait.

Műhelyében mégis akadnak érdekes gyöngyszemek. A falon egy több mint százéves óra ketyeg.

– Kihívás egy ilyet megjavítani, tíz éven át csináltam – mutat a falra a mester.

– Szinte egy roncs volt, amikor elkezdtem rajta dolgozni. Egy kopott faszerkezetet újítottam fel. A fiókban lapul még az eredeti számlapja, de az nagyon összetört már, így kicseréltem – részletezte.

Egy lakattal lezárt ládikából nagyapjának régi zsebóráját is elővette.

– Nagyapám kádármester volt, hordókat gyártottak, mikor végzett, Pozsonyban helyezkedett el, valószínűleg ezt az órát is ott vette 1904 körül. Negyven évig pihent a fiókban, mert nem tudtam megcsinálni, hiszen a szokottól eltérő alkatrészei vannak. De ha hiszi, ha nem, egyszer egy éjjel felriadtam és eszembe jutott, hogy csinálhatnám meg a hibás alkatrészt – avatott be sikerébe R. Kiss Gyula, aki hetvenhat évesen is szívesen bütykölgeti a különféle szerkezeteket.

Szinte egész Európát bejárta

– Az a szokásom, hogy mindig körutat szervezek, ugyanazon az úton nem jövök vissza. Harminc országban jártam már.

Egyebek mellett Jugoszlávián keresztül a bolgár tengerparton, de eljutottunk Erdélybe is – mesélte R. Kiss Gyula.

Hozzátette: már akkor megvolt benne az érdeklődés, amikor még nem lehetett utazni, így különféle könyvekből tájékozódott a nevezetességekről.

– Miután már engedtek, akkor is csak háromévente lehetett utazni. De minden alkalmat megragadtam, még Trianonban is jártam – mondta, miközben az utazásairól készült fotókat is megmutatta. A mestersége az utazásai során sem került háttérbe. Egy alkalommal például a Salisbury katedrális toronyóráját is megnézte, de óramúzeumban is járt.