Életet mentett a jászkiséri tűzoltó hősies akciója

A díjátadóra a Jászkiséri Önkormányzati Tűzoltóság laktanyájában a napokban került sor. Dr. Góra Zoltán tűzoltó vezérőrnagy, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatójának elismerését, és az azzal együtt járó Seiko karórát Szabó Szabolcs jászberényi tűzoltóparancsnok adta át Szepcsik Györgynek.

Az eseményen a bajtársak és Lukácsi György polgármester is gratulált a jászkiséri tűzoltónak, akivel a kitüntetés átadása után a példaértékű, gyors beavatkozásról és hivatástudatról is beszélgettünk. A másodállásban mentőápolóként dolgozó tűzoltó hazafelé ment, amikor az egyik utcába kanyarodva észlelte a bajt.

– Útközben megláttam egy elektromos kerekesszékben lehajtott fejjel ülő férfit. Feltűnt, hogy körülötte pánikhangulatban, segítségért kiáltva fel-le szaladgáltak az emberek – emlékezett vissza az esetre.

– Megálltam, és a segítségükre siettem. Megállapítottam, hogy nagy a probléma, akár keringésmegállás is lehet, mert a férfi teljesen el volt szürkülve. Szóltam egy helyszínen tartózkodó fiatalembernek, aki segített, és a protokoll szerint kiemeltük a férfit a kerekesszékből, majd lefektettük a földre.

– Ezután megvizsgáltam a keringését és a légzését, de életjeleket nem tapasztaltam. Közben a háttérben már valaki telefonon hívta a mentőket, ám a mentésirányítás közölte, hogy Jászkiséren nincs szabad mentőautó, így Jászapátiról egy mentőautót, Jászberényből pedig egy esetkocsit indítottak el.

– Tudtam, hogy legalább tíz perc biztosan kell, mire megérkeznek, ezért megkezdtem a mellkaskompressziót. Minden másodperc, minden perc számított. Két perc után visszatért a gaspoló légzés, keringés továbbra sem volt. Mintegy tizenkét percig, a mentők kiérkezéséig folytattam a mellkaskompressziót.

– A mentőápolók átvették a beteget, megkezdték a férfi gyógyszeres ellátását, a kórházba már meglévő életfunkciókkal szállították el – részletezte a határozott, bátor életmentő beavatkozást Szepcsik György.

– Azóta már többször láttam az utcán a megmentett férfit, intettünk is egymásnak. Jó érzéssel tölt el, hogy hazakerült a kórházból, és jobban van – tette hozzá a tűzoltó.

Arról is kérdeztük, miért választotta ezt a hivatást, és eddigi munkája során tűzoltóként milyen emlékezetes esetekben működött közre.

– Harminc éve vagyok önkéntes tűzoltó. Legfőképpen a baráti társaság és az összetartó közösség motivált arra, hogy belépjek az egyesületbe. Később komolyabban kezdett érdekelni a szakma, ezért számos elméleti és gyakorlati képzésen vettem részt. Néhány évig a mentőknél dolgoztam, közben pedig elvégeztem az önkéntes és létesítmény tűzoltó parancsnoki képzést.

– Jelenleg másodállásban mentőápoló vagyok. 2005-ben jött létre a Jászkiséri Önkormányzati Tűzoltóság, ahol a kezdetektől parancsnok-helyettesként dolgozom. A szakmai színvonal fenntartása érdekében heti szinten vannak képzéseink. Hivatásomra szolgálatként tekintek, mely olyan emberi értékekkel gazdagít, mint a bajtársiasság, a segítségnyújtás és a közösség ereje – mondta Szepcsik György.

Lelkileg is segít a közösség

A tűzoltó számtalan tűzeset, baleset megrázó emlékeit őrzi.

– Örökre megmaradt bennem egy jászapáti cég csarnokában keletkezett ötös fokozatú kiemelt tűzeset. A helyszínre jászkiséri kollégáimmal elsőként érkeztünk ki, majd megkezdtük a beavatkozást. Sajnos a létesítményt nem lehetett megmenteni, nagy kár keletkezett – idézte fel.

Azt is elmondta, hogy vannak olyan esetek, amelyek lelkileg felzaklatják. Ilyen volt például, amikor egy gyermeket veszítettek el balesetben. Sokszor nagy a stressz a tűzoltókon, de a közösség ereje, a támogató beszélgetések segítenek feldolgozni a nehézségeket.