Az ország legjobbjának választották a repcemézét

– Felmenőim között nincsenek méhészek, én is egy barátom révén csöppentem bele ebbe a világba – kezdi Simai Krisztián.

– Ülőmunkát végeztem, és kellett valami egyéb, ami kimozdított a székből. Így vitt el a barátom először a méhészetébe, s amikor kinyitott egy kaptárt, s megcsapott a propolisz illata, éreztem, ez az én új utam. Egy darabig neki segítettem, megkaptam az első pár szúrást, s kiderült, nem vagyok rá allergiás.

Az összkép, az a rendezettség, amit a kaptárban láttam, megfogott, így jött az ötlet, hogy csináljunk mi is méhészetet. Ebben a család is támogatott, így 2015-ben már önálló méhészettel rendelkeztem, harminc méhcsaláddal. Feleségem a kezdetek óta segít, gyakorlatilag a pergetéseket három éve együtt csináljuk. Tavaly a Zselicben voltunk akácon, egyébként a Nyírségbe járunk, de ott az tavaly elfagyott.

– Mi a szépsége a méhészetnek?

– Mindennap van sikerélmény, ilyen például, ha meg tudok anyásítani egy családot, de mindig akadnak kihívások is. Őstermelőként csinálom a méhészetet, előbb OKJ-s tanfolyamot végeztem, mára a mestervizsgát is sikerült letenni, s most hatvankét családdal teleltem be. A méhészet mellett félállásban független biztosításközvetítőként dolgozom egy kecskeméti alkuszcégnek, ami olyan szabadságot ad nekem, ami mellett a méhészetben százszázalékosan helyt tudok állni.

Jelenleg napraforgó-, vegyes-, repce-, akác-, hárs- és selyemfűmézem van, de szokott lenni harmatméz és ámorakác is. A gyümölcsös krémmézeim alapja a repce. A családunk nagy mézfogyasztó, a feleségem talán csak az élesztő felfuttatására használ cukrot, egyébként mindenbe mézet teszünk.

– Mit jelent ez az országos díj?

– Igazolja, hogy jó úton haladunk. Alakítottunk egy szakmai szervezetet, országos szinten hatvan méhésszel létrehoztuk az Elit Méhészeti Szövetkezetet, próbáltuk a nevében kicsit sugallni a minőséget, hiszen itt mindenki elkötelezett az iránt, hogy ne öntsünk vegyszert a kaptárba, én is tanúsított bioméhész vagyok. Ez az elkötelezettség a gyulai versenyen is megmutatkozott, ahol 269 méz között lettem repcémmel az egyik legjobb, és elhoztam az Év méze díjat is. Ezt a címet két éve akáccal már megnyertem.

A megmérettetés nagyon jó visszajelzés arra, hogy jó úton járok, bár ebből nyilván nem szabad túl nagy következtetéseket levonni, tudni kell a helyén kezelni ezt a dolgot. Örülök és büszke vagyok erre, viszont kétszer sem biztos, hogy idén ugyanígy fog sikerülni nekem a repce. Idén bőven lesznek kihívások, jelenleg fekvőkaptáram van, most kísérleti jelleggel szeretnék pár rakodó rendszerűt is kipróbálni. Ha beválik, akkor váltunk, ha nem, maradunk a mostani rendszernél.

Nagyobbik lányunk, Judit egyetemista, ő a marketingben segít sokat, a kilencéves Nóra viszont érdeklődik a méhek iránt, így van remény arra, hogy sikerül megfertőzni ezzel a dologgal ugyanúgy, ahogy pár éve engem a barátom méhészete.