Az egykori városháza udvarán őrizték a vár utolsó két ágyúját

Gorove László: Szolnok várának viszontagságai című művében azt írja, hogy a hajdani vár kaputornyának köveit is felhasználták az építkezéshez. A városháza helyén eredetileg álló boltot 1811-ben elbontották, majd április 8-án az épület ünnepélyes alapkőletételére is sor került. A városháza felépítését Tunkel Ferenc kamarai ácsmester 6700 forintért, Kotzka Jakab kőműves pedig 7200 forintért, vagyis ketten együtt összesen 13 ezer 900 forintért vállalták.

A kivitelezési munkák olyan gyorsan haladtak, hogy szep­tember 21-én már be is költözhettek a hivatalok. A városháza elkészülte alkalmából no­vember 24-én ünnepélyt rendeztek, ahol több mint százötven meghívottat láttak vendégül. A földszintes városháza hetvenhárom éven át volt színhelye az elöljáróság üléseinek. Az udvaron egy magtár állt, ennek átalakításával 1868-ban négy boltot és két lakást alakítottak ki.

Az épület falai között megfordult a reformkor kiemelkedő alakjai közül Széchenyi István és Kossuth Lajos is.

Külön érdekesség, hogy ennek az épületnek az udvarán őrizték a hajdani vár utolsó eredeti emlékeit. De ez sem maradt meg az utókornak. A korabeli jegyzőkönyv tanúsága szerint az 1881. október 20-i tanácsülés úgy döntött: „…a város udvarában lévő két ágyút – mely nevezetes régiség és ritka műkincs, a város közönsége érzelmi jeléül és emlékéül – legnagyobb jótevőjének – gróf Szapáry Gyula m.kir. pénzügyminiszter úrnak ajándékozza, kicsinosítva Taskonyi birtokára szállíttassa…”. Nos, a két ágyúnak a történelem viharában nyoma veszett.

Az új, általunk is ismert városháza építését Szolnok megyeszékhellyé válása segítette elő, mivel a közélet új, reprezentatív városházi épületet tett szükségessé. Az építkezést a képviselő-testület 1882. április 5-én tartott közgyűlésén határozta el.

A város a tervek és költségvetés elkészítésére pályázatot hirdetett, amelynek nyertese a Makay Endre budapesti műépítész által küldött „Célszerű” jeligével ellátott pályázata lett. A kivitelezésre vonatkozóan Kerék József és Koczka Nándor bajai építési vállalkozók ajánlatát fogadták el. Az építkezés 1882. május 30-án a régi városháza elbontásával kezdődött. Az elbontott régi városháza köveit beépítették a ma is álló épület falaiba.

Az ünnepélyes alapkőletételre (Kossuth Lajos 81. születésnapján) 1883. szept. 2-án került sor. Az alapkőbe többek között bekerültek a régi városháza elbontásakor talált pénzdarabok, az 1811-es és 1883-as alapokmány, háznévsor, polgármesteri jelentések, a három helyi lap egy-egy száma, valamint a szolnoki ferences rendház tagjainak névsora.

A pléhdobozban elhelyezték még Kossuth és családjának fényképét is. Az új épület átadásáig az alapkőletételtől még több mint egy év telt el. A képviselő-testület az új városházában 1884. november 9-én tartott először közgyűlést.

Az épület a későbbiek során nem sokat változott. A földszinten összesen tizenhárom boltot alakítottak ki. Ezeket az 1950-es években megszüntették, helyükön irodákat alakítottak ki. Ebben az időben végezték el a régi, háborús találatoktól megsérült kupolás tető átalakítását sátortetőre.

A városháza késő eklektikus stílusú, egyemeletes, U alakú épület. A homlokzat 61 méter hosszú a Kossuth téri oldalán. A bal oldali szárny ötvenöt méter hosszú, tizenhét tengellyel, középen kapuval kiépítve. A jobb oldali szárny nem utcára néz, díszítést nélkülöz, hossza 48 méter.

Napjainkra az épületen lévő „poroszsüveges” tetőt helyreállították, így a szolnoki városháza eredeti szépségét mutatja a látogatóknak.