Évszázados érdekességeket rejt a belvárosi nagytemplom tornya

– Pontosabban a külső héjalás vizsgálatához kellett a daru, amiről közelről fotózhattam a rézfedést – igazított ki az építész.

– A toronysisak belsejébe egy hosszú létra segítségével jutottam föl a harangházból. De sajnos maradt így is bejáratlan rész, mivel a körülbelül tizenöt méter magas ácsszerkezetnek csak az alsó kilenc métere járható, mászható. A toronycsúcs megtekintéséhez nálam ügyesebb és főleg soványabb emberre volna szükség...

– Lentről csak a toronysisak tömege tárul a kíváncsi szem elé. Közelről hogyan néz ki a régi mesterek alkotása? Milyen díszeket lehet látni rajta?

– Már önmagában a késő barokk, copf toronyforma lebádogozása is izgalmas és nehéz feladat lehetett, de a korabeli mesterek emellett még architektonikus és növényi díszítésekkel is szükségesnek tartották „feldobni” az építményt.

– A város viharos története hagyott-e valami nyomot a toronysisakon? Lehet-e például lentről nem látható háborús sérüléseket találni rajta?

– A külső rézlemezfedés elég rossz állapotban van, és a szép díszműbádogos rátétek is már sok helyen hiányoznak. Emellett valóban, háborús golyónyomokat is találtunk rajtuk. Emiatt sok helyen be is ázik a fedés, ami nem tesz jót a faszerkezetnek.

– Az egykori ácsok híresek voltak szaktudásukról. Mennyire szép munka a toronyszerkezet? Igaz, hogy régen szinte csak fával dolgoztak, s szinte megvetették a „diósgyőri csapolásnak” nevezett vasalásokat?

– A régi ácsszerkezetek általában lenyűgözőek. Ez is az. Elképzelni is nehéz, hogy az akkori építési technológiákkal hogyan emelhették fel a kilenc méter hosszú, akár kétszáz kilót is elérő fagerendákat a harminckét méter magas torony tetejére... Hogy aztán azon a tenyérnyi alapterületen láncfűrész és csavarbehajtó nélkül, bravúros térlátással egy masszív szerkezetté róják össze őket! Itt egyébként a vasak iránti megvetést feltehetően felülírta a józan meggondolás: a legtöbb rögzítőelem, az ácskapcsok és a lekötőpántok is kovácsoltvasból készültek.

– Milyen a toronysisakban levő fagerendák állapota?

– Az alsó, bejárható részen úgymond „korának megfelelő” a faszerkezet állapota. Sok helyen sérült, korhadt, de alapvetően stabil és javítható. A fenti zónát nem tudtam megnézni, de a felújítás során egy alpinista csapat járt fönt, és készített pár fotót. Ezek a képek sajnos elég aggasztóak. Nehéz látatlanban biztosat mondani, de aligha halogatható egy átfogó felújítás, ami az ácsszerkezetre és a bádogozásra is kiterjed.

– Az előttünk járt nemzedékek hagytak-e valami írásos jelet maguk után a toronysisakban?

– Igen, az 1895-ös felújításkor két bádogosmester is szignálta az alkotását. Hoffelner Károly és Szabados Lajos neve olvasható a gerendákra festve. Előbbi ekkor huszonöt, utóbbi húszéves volt a feliratok tanúsága szerint.

– Lehet-e bármiféle élet nyomát látni a toronyban? A régi elzárt zugok állítólag kedvelt denevértanyák is...

– Nos, ezek a tornyok nem túl barátságos helyek. A rovarok, denevérek, madarak szeretik az ilyen magaslati levegőt. Mi, építészek nem nagyon örülünk ezeknek a beköltözőknek, mert károsíthatják az épületszerkezeteket. Bár nyilvánvaló, hogy a teremtett fauna számos faja megfordult ebben a toronyban is, de szerencsére a legveszedelmesebbet, könnyező házigombát nem találtam.

– A toronytúra során került-e elő még valami érdekesség?

– A harangház fölött, de még a toronysisak alatt van egy alacsony, boltozott helyiség, ahol az egyik sarokban szép kovácsmunka látható. Ott áll, most már jó ideje használaton kívül a templom eredeti óraszerkezete, ami szintén megőrzésre érdemes emléke a városnak.

Volt, amikor majdnem ledőlt az egész, végül megmentették

Egy, a tornyon található, ma már erősen megkopott kőtábla utal a torony építésének kezdetére és befejezésére. Felül valószínűleg Homályossy (Tunkel) Ferenc kamarai ácsmesternek a nehezen olvasható neve áll. Ő 1829-ben hívta fel a figyelmet a régi sisak akkori rossz állapotára, és ugyan elnyerte a megbízást a felújításra, de a végén komoly vitába keveredett a várossal. A munkálatok során ugyanis a csúcsán levő kereszt és számos toronydísz a földre zuhant, és tönkrement. A réz toronysisak mai formáját az 1860-as években a megdőlt, majd bravúros mérnöki megoldással visszabillentett torony 1869-es felújítása során nyerte el.