A roma holokauszt áldozataira emlékeztek Tiszapüspökiben

1944. augusztus másodikáról harmadikára virradó éjszaka számolták fel az auschwitz-birkenaui II/E. cigánytábort, amikor kivégezték az utolsó háromezer fogvatartottat is. A borzalmas mészárlás miatt nyilvánították augusztus másodikát a roma holokauszt emléknapjává.

Tiszapüspökiben négy éve emlékeznek meg ezen a napon a roma áldozatokról.

A hétfőn tartott ünnepségen a magyar, majd a roma himnusz elhangzása után megkoszorúzták a Helytörténeti Múzeum falán álló emléktáblát.

– A roma holokauszt, vagy cigány nevén a parajmos, a második világháború ideje alatt a Harmadik Birodalom cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatásai voltak. Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani, de a becslések szerint kétszázezertől kettőmillióig terjednek – mondta a megemlékezésen Farkas László történész.

A szakértő hozzátette, a parajmos sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt. Helmut Schmidt német kancellár 1982-ben elismerte ugyan a cigány holokauszt tényét, de a cigányságot csak az 1990-es évek végétől kezdték a náci rendszer áldozatai közé számítani. Mint mondta, azt egyelőre nem lehet tudni hogy Tiszapüspökiből deportáltak-e roma lakosokat, feljegyzés ugyanis nem született erről, arról viszont igen, hogy tizennégy zsidó lakost elhurcoltak a településről.

– Azért érdemes erről a napról itt is megemlékezni, hogy ne essünk elődeink hibájába. Hogy a történelem ne ismételhesse meg önmagát. Ahogy a latin közmondás is tartja, „Historia est magistra vitae”, vagyis a történelem az élet tanítómestere. Ez már több ezer éves bölcsesség, azonban ma is igaz.

Az a nép, amelyik nem ismeri a saját történelmét, újból és újból beleesik ugyanabba a gödörbe.

– A történelemből jól láthatjuk, hogy a romák története összefonódik a magyarság történetével. Egy bizonyos ponttól kezdve szétválaszthatatlanok – hangsúlyozta Farkas László. Mint mondta, Zsigmond király kora óta vannak feljegyzések a magyarországi cigányságról, de feltehetően korábban érkeztek az országba.

– Együtt harcoltak a magyarokkal a törökök ellen, részt vettek a 48-as szabadságharcban, az első és második világháborúban, az 56-os forradalomban, és még lehet sorolni a különböző történelmi eseményeket. Azt gondolom, hogy ebből minden roma és nem roma embernek azt a konklúziót kell levonnia, hogy mi, mindannyian idetartozunk. Magyarország a mi hazánk is, és ezt soha, senki el nem veheti tőlünk – zárta gondolatai a történész.

Az ünnepség befejezéseként Kökényné Nemoda Enikő, Gyermekportrék című kiállítása nyílt meg a Helytörténeti Gyűjtemény és Könyvtár épületében.