Felavatták az egykori megyéspüspök szobrát Jászkarajenő főterén

– Úgy gondolom, hogy a mai világban egy értékrend felborulóban van. Ami őseinknek fontos volt, az most mintha vesztett volna jelentőségéből. Üldözik a keresztényeket, nem számít a vallás. Egy ilyen helyzetben példát kell mutatnunk, hogy amit elődeink erkölcsi értelemben létrehoztak, azt továbbvigyük – kezdte mondandóját a minapi szoboravatáson a falu polgármestere. 

Palya István emlékeztetett, nagy büszkeség számukra, hogy Marosi Izidor személyében püspököt adhatott hazánknak a község.

– Az egykori váci megyéspüspök a falu határában született 1916-ban. Nálunk, illetve a környező településeken nevelkedett. Első szentmiséjét Jászkarajenőn celebrálta, pontosan nyolcvan évvel ezelőtt. 

Tudjuk róla továbbá, hogy mindig visszatért ide, és szívesen vallotta magát a falu szülöttének. 

– Elérkezett hát az ideje, hogy szobrot állítsunk az emlékére. Köszönöm azok segítségét, akik az alkotás létrehozásában közreműködtek, és hálás vagyok Jászalsószentgyörgynek, ahonnan ajándékba kaptuk a szobrot – taglalta a polgármester.

A szoboravatón beszédét mondott dr. Varga Lajos váci segédpüspök is, aki szavaiban a főpásztorhoz fűződő emlékeinek adott hangot. 

– Volt alkalmam együtt dolgozni vele a Váci Püspökségen, akkoriban püspöki titkárként kísértem az ő életét. Marosi püspök atya Rómában nevelkedett, rendkívül nagy tudású ember volt. Személyéről azt is érdemes tudni, hogy ő még a 20. század eleji papság klasszikus műveltségét birtokolta. A váci piarista gimnáziumban tanult, és kiválóan beszélt németül, olaszul és latinul. Így ha külföldi vendég érkezett a püspökségre, nem jelentett számára gondot a kapcsolattartás – részletezte dr. Varga Lajos.

Marosi Izidort a kommunizmus enyhülésének időszakában, az 1980-as évek végén nevezték ki az egyházmegye élére. 

A rendszerváltás püspökségének idejére esett. Nevéhez fűződik az egyház berkein belüli visszarendeződés elősegítése és a hitoktatás újjászervezése egyaránt.

Az ünnepi rendezvényen ezután Nagy Imre állandó diakónus, plébániaszervező osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Hangsúlyozta, nap mint nap szembesülnünk kell azzal, hogy nem hagyhatjuk elveszni keresztény örökségünket. Izidor püspök méltó volt a feladatra, hogy szembesítsen minket keresztényi kötelességeinkkel. 

– Csak az enyhülés időszakában lehetett püspök, korábban az állami egyházügyi hivatal nem járult hozzá kinevezéséhez – emelte ki.