Az első hangos filmek sztárja, Perczel Zita szíve csücske volt Szandaszőlős

„Szerény véleményem szerint egy élettörténetet háromféleképpen kellene megírni: ahogy visszaemlékszem; ahogy lehetett volna; és ahogy tényleg volt – kezdte.

„A Meseautó magányos utasa” című önéletrajzi könyve gyerekkoráról történő fejezetét az 1918. április 26-án született Perczel Zita. „Szüleimről minél kevesebbet szeretnék írni” – jelezte édesanyjával és apjával ápolt aligha felhőtlen kapcsolatát a színésznő. 

„Gyerekkor? Az enyém borzalmas volt. A gyereknek a legfontosabb dolgok kapcsán sincs választásuk, szüleiket is kéretlenül kapják. Gyermekkorom egyetlen igazi emléke Szandaszőlő” – fogalmazta meg emlékképeit a színésznő. 

Amikor Perczel Zita a nagy nyilvánosságnak a gyermekkoráról írt vagy beszélt, egyetlen jó élményeként mindig a szandaszőlősi nyaralásait említette meg: „Eszmélésem, kislánykorom minden emléke Szandaszőlőshöz köt. Édesanyámnak Alcsipusztán volt egy picinyke birtoka, azt eladta, és Szandán vett földet” – írta meg. 

Ma már nem lehet pontosan beazonosítani, hogy Szanda mely’ részében volt az a kétholdas kis föld, amelyről Perczel Zita úgy fogalmazott: „Az én világomat Szandaszőlőnek hívták!”.

Tiszai Lajos egykori író-újságíró a „Szolnokország” című könyvében meginterjúvolta a művésznőt, aki azért mégiscsak behatárolta kicsiny portájukat a Harang-, a Nyárfa- és a Csonka-dűlők szomszédságában, a Bírák- és a Vak-dűlők közé. 

„A kétholdas kis föld minden négyzetméterét még ma is le tudnám írni. Az udvaron eperfa volt, mályvák nyíltak. A házak egymás mellett voltak, egy sorban, a másik oldalon búzamezők. Mi gyermekek, Ica, Miska meg én ott henteregtünk, álmodoztunk. Hány éves lehettem? Négy vagy öt? Tizennégy éves koromig, amíg a mamám el nem adta a földet, a nyarat Szandaszőlőn töltöttem...”.

Édesanyja azonban, a kislánya nagy szomorúságára eladta a szandaszőlősi birtokot, amely azóta Szolnok városrésze lett, jelentős változáson ment keresztül, a dűlőkből pedig utcák és terek lettek.

Bojtos Gábor, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár főlevéltárosa megkeresésünkre ugyan egykori Perczel hagyatékot, számottevő családi dokumentumokat és fotókat nem, de egy korabeli térképet talált az intézetben, melyen az említett dűlők nevei szerepelnek. Perczel Zita az életében sokat beszélt és emlékezett jó szóval Szandaszőlősről, ezért talán az emlékét is valamilyen módon ápolhatná a városrész…

Perczel Zita édesapja Perczel Attila honvéd ezredes, majd tábornok volt, az 1848-as hős, Perczel Mór leszármazottja. A család Budapesten, az Erzsébet híd és a Lánchíd között futó Zita királyné rakpart 16-os számú házban lakott. A másfél szobás lakás nagyobbik, Dunára néző lakóhelyisége a szülőké volt, a kisebbik jutott a kis Zitának. Innen jelentkezett 1932-ben Színiakadémiára. 

Hallgatótársai között volt Gobbi Hilda, Básti Lajos és Fónay Márta is. 

Egy évre rá a Vígszínházban debütált, ugyanabban az évben már a Nemzeti Színház tagja, nem sokkal kéősbb pedig a hazai hangos filmek sztárja lett. Az új rokon, Meseautó, Budai cukrászda, Dunaparti randevú, Lovagias ügy és egyéb fekete-fehér mozgóképek főszereplőjeként írta be magát a magyar filmtörténelembe. Ezután állandó vándorlás lett az élete, élt Amerikában, Hollywoodban, Franciaországban, Párizsban, később Madridban és Rómában is, mindeközben háromszor férjhez ment és született három gyermeke. 

Hosszú évek után Magyarországra először 1980-ban jött vissza forgatni, majd egyre többet tartózkodik és filmezik szülőhazájában, hogy aztán 1996-ban búcsút intsen a földi létnek… Április 4-én hunyt el. Aznap este adta le a tévé azt a Kisváros-epizódot, amelyben egy jósnőt játszott, aki önmagát is eltünteti…

Életrajzi könyvében ezt írja: „Én, a szerelmeim közül senkihez sem voltam hű. Álmaim közül Szandaszőlőshöz maradtam hű. És biztosan vannak más, öntudatlanul mély hűségek is bennem. Magyar vagyok.”.