Nem „betliztek”: kiválóan szerepeltek hazai versenyükön a szolnoki ultisok

Hogyan kezdődik egy jó ultiparti? Ha valaki azt gondolná, hogy keveréssel, osztással, netán a játékszabályok tisztázásával, az nem jár messze az igazságtól, de mégis téved. Egy igazi ultijátéknak ugyanis kötelező első lépése a zsíros kenyér. Szigorúan lila hagymával, tört paprikával, jól megsózva. Így van ez akkor is, ha épp a Nemzeti Ultibajnokság Közép Régiójának selejtezőjét tartják, mint tették a múlt hétvégén, a megyeszékhelyen...

A versenyre közel negyvenen érkeztek az ország középső és keleti országrészéből. A kora reggeli zsíros kenyerezés után pedig hamar kisorsolták az asztalok párosításait, és már pereghettek is a kártyalapok. Az átfogó szabályismertetéstől ezúttal eltekinthettek, hiszen a megméretést a Magyar Ultiszövetség keretei közt bonyolították le, márpedig a szövetségnek rendkívül komoly versenyszabályzata van, amit az indulók betéve tudnak. 

A magyar kártyával játszott ulti lényege, hogy a játékosok egyike a kiosztott lapokból két lap talonozásával valamilyen kombinációt vállaljon, és hajtson végre. 

Kedvelői szerint az ulti élvezetét az adja, hogy a játékos a számtalan lehetőség, a változó lapok és a kiskapuk kihasználásával a legtöbbet tudja kihozni a kezében lévő kártyákból. Fontos ugyanis, hogy – bár szerencse nélkül nem megy – az ulti sokkal inkább stratégiai, mint szerencsejáték. Szabályrendszere bonyolult, elsajátításához évek szükségesek, az igazi profik tudásához pedig már inkább évtizedek. Akik Szolnokon asztalhoz ültek, azoknak sem a tudásában, sem a tapasztalatában nincs hiány. 

A már nyugdíjas sülysápi Szűrös György például gyerekkora óta játszik. 

– Édesapám mozdonyvezető volt. Ő az ottani barátaival ultizott, és bevettek harmadiknak, amikor valamelyikükre vártak. Én így tanultam meg ultizni – mesélte, hozzátéve, apja jó tanácsa az volt: négy adura kell ultit mondani. Az viszont, hogy az ultinak kérdéses a jövője, sajnos nem csak a szolnoki verseny bőven hatvan éven felüli átlagéletkorából látszik... 

A sülysápi egyesület sportszakosztályként működik. Önkormányzati támogatással, edzéssel, versenyekkel

– magyarázta Szűrös György. 

– A legnagyobb szívfájdalmunk, hogy a legfiatalabb sportolónk elhunyt koronavírusban. Ő vette volna át tőlem a szakosztályt, neki akartam átadni mindent. Fehér Tibor ötvenhat éves volt – mondta a tapasztalt játékos. 

– A szolnoki megméretés egyszerre egyéni és csapatverseny is volt. Egyéniben harminckilencen indultak, és huszonhatan jutottak tovább az elődöntőbe. Tizenöten pedig csapatban is versenyeztek – mondta a szolnoki ultisokat is tömörítő Hírös Ulti Klub alelnöke. 

A versenyt szervező Háda Menyhért szerint ez „jó közepes” részvétel, csapatversenyen átlagosan tizenegy-tizenketten szoktak indulni. 

– Most társasági ultit játszunk. Vagyis magunk keverünk és osztunk. Ilyenkor nagyobb a szerencsefaktor. Létezik sportulti is, amikor előre bekevert leosztásokat játszunk, minden asztalnál ugyanazokat a lapokat kapják a versenyzők. Ez a sakkban már bevett rendszer jobban összehasonlíthatóvá teszi a játékosok teljesítményét – magyarázta a szervező.

A szolnoki kártyások egyébként remekeltek a hazai versenyen. A csapatversenyen az első helyet szerezték meg. 

Másodikként a Szeged A csapata végzett, míg a dobogó harmadik fokára egy másik Jász-Nagykun-Szolnok megyei együttes, a Túrkeve állhatott. Az országos döntőbe pedig a Dél-Alföld, a Szolnok és a Szeged A jutott. 

Ami az egyéni versenyt illeti: a szegedi Baranyi Ernő kivételes napot fogott ki. Hét asztalból hatot megnyert, egyszer pedig második lett, így kis híján maximális pontszámot szerezve nyerte a selejtezőt. 

– Jó hangulatú, családias verseny volt. Régóta játszunk együtt, mondhatni, mindenki ismer mindenkit – mondta a győztes Baranyi, aki sokkal inkább a játék szeretete, mintsem a versenyzés miatt kártyázik. 

– Még az egyetemen ismerkedtem meg a játékkal. Baráti körben, péntekenként szoktunk ultizni rendszeresen, de bajnokságokban is indulok évek óta – mondta, hozzátéve: játék ide vagy oda, azért nem baj, ha van eredmény.

Egyéniben sem lehet oka panaszra a hazaiaknak. A második Schwarczer László mögött harmadik helyen végzett Tóth Sándor a szolnoki csapatból. De jól szerepelt a szintén szolnoki Oláh Imre is, aki végül ötödik lett.