Hatvan éve szabadult amnesztiával a szolnoki Dancsi József

Az e témában október végén megjelent írásunkban már lejegyeztük, hogy Kádár János november 1-jén az október 23-án a fővárosból kiinduló országos eseményeket még „népünk dicsőséges felkelésének” nevezte. November 2-án azonban Moszkvába menekült, másnap pedig Hruscsov szovjet pártvezetőnek már úgy értékelte a történteket, hogy Magyarországon „az ellenforradalmárok kommunistákat gyilkolnak, Nagy Imre pedig fedezi őket.”.

Jelezte azt is, hogy „ahhoz, hogy a helyzet stabilizálódjon, most az Önök segítsége kell!”. Ezzel a kijelentésével maga is beleegyezett, sőt, kifejezetten kérte a szovjet vezetés által egyébként már korábban eldöntött szovjet katonai beavatkozást.

Forgószéllel és Mennydörgéssel jöttek a szovjet tankok

Hruscsov szovjet kommunista pártelnök egyébiránt már október végén kiadta a parancsot a magyar forradalom fegyveres leverésére. A szovjet katonai vezetés által kidolgozott Forgószél (Vihr) nevű hadművelet során a szovjet harci alakulatok és harckocsik már november elsején átlépték a határt és elfoglalták álláshelyeiket. November 3-áról 4-ére virradó éjszaka Tökölön tőrbe csalták és letartóztatták a vezérőrnaggyá előléptetett és honvédelmi miniszterré frissen kinevezett Maléter Pál vezette magyar küldöttséget. Eközben, november 3-án éjfélkor a Mennydörgés (Grom) jelszóra megindították a fegyveres hadműveletet.

November 4-én hajnalban Kádár Szolnokra repült. Reggel 5 órakor a szolnoki rádió hullámhosszán keresztül bejelentette a magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány megalakítását. Kádárt november 7-én tankkal Budapestre szállították, őt szemelték ki a magyar kommunista rezsim irányítására. Két hónapon át a szovjet katonák által őrzött parlamenti épületben lakott a feleségével, mígnem a szovjet vezetés által irányított magyar bábként idehaza megindult több évtizedes politikai karrierje...

Értéktárban a szolnoki Horánszky utcai kövei

Jogosnak tűnhetne az a felvetés, hogy a Szolnoki Értéktárba évekkel korábban beválasztott „Horánszky utca kövei” miért nem a Természeti környezet, vagy az Ipari és műszaki megoldások elemei között szerepelnek. Milyen megfontolásból kaptak helyet a Kulturális örökség kategóriában? Nos, a megfejtés leginkább lelki eredetű. A kövek ugyanis hazafiasan is átszellemültekké lettek, amikor az 1956-os őszi forradalmat és szabadságharcot vérbefojtó szovjet-kommunista hatalom katonai alakulatainak harckocsijai a Tiszántúlról, Szolnokon átvonulva, a Horánszky út macskaköveit lánctalpakkal taposva masíroztak Budapest felé (a régi Horánszky Nándor út hajdanán a mai Ady Endre út mentén, a Tabántól a Xavéri Szent Ferenc templomot érintve a Thököly úti felüljáróig húzódott – a szerző). A Szolnok felől zárt rendben, végeláthatatlan sorban Budapestre vonuló szovjet páncélos kötelék az Üllői úti országútról nyomult a főváros belvárosába…

Leverték, de még élt a forradalom lelkülete

Az 56-os forradalom felkelőinek utolsó csoportjait november 11-e körül számolták fel a szovjet alakulatok. E naptól kezdődően tulajdonképpen a Szovjet Katonai Parancsnokság, illetve magyar csatlósai határozott fellépéssel gyakorolták a hatalmat az egész országban. Rádiófelhívásokkal, szórólapokon keresztül utasították a lakosságot, a „dolgozó magyar népet”, hogy álljon vissza a termelőmunkába. Hangosabb ellenszegülések, csendesebb ellenállások, sztrájkfelhívások, továbbá a Márciusban Újra Kezdjük (MUK)-mozgalmak ugyanis jó néhány hónapig még (ki)tartottak, aztán a vörös uralom majd’ mindenkit visszaállított a sorba… A régi-új rendszer pedig elérkezettnek látta az időt a megtorlásra...

Géplakatos tanoncoktató a munkástanács élén

A visszarendeződés nem ment egyik napról a másikra. A népfelkelés következtében sorra alakultak a forradalmi munkástanácsok, de a statuáláshoz e szervezeteknek a fejét kellett venni. A Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács elnökének 1956. október 26-án a megyeháza dísztermében azt a Dancsi Józsefet választották meg, akit egy egész város, de még a Jászkunság is ismert és elismert. A szociáldemokrata szellemű gyári munkás, egykori vasutas birkózó, a református egyház presbitere és a városi képviselő-testület tagja remek választásnak ígérkezett. A megyei forradalmi munkástanács néhány tagjának és a gyárak munkástanácsainak segítségével megszervezte az élelmiszer-ellátást, a létfontosságú üzemekben a folyamatos termelést, és gondoskodott a vasútállomáson veszteglő állatszállítmányok elhelyezéséről, a vágóállatok feldolgozásáról, továbbá élelmiszer szállítmányok Budapestre indításáról is.

Kablay Lajos alezredes laktanyaparancsnokkal együtt állandó tárgyalásos kapcsolatot tartott fenn a szovjet csapatok helyi parancsnokával és ezzel megakadályozták az esetleges fegyveres összetűzések kialakulását. Dancsi József nemcsak a munkások, hanem az értelmiség körében is elismerést és tiszteletet vívott ki magának. Az ÁVH tisztjeit az országos főügyész utasításának megfelelően, elsősorban saját biztonságuk védelme céljából az ügyészség fogdájába vitette, amit később az ellene indított perben a kommunisták letartóztatásaként értelmeztek (a büntetőügyben azt is súlyosbító körülményként értékelték, hogy az 1957 tavaszán történt házkutatáskor megtalálták Kéthly Anna fényképét a lakásán – a szerző).

Nemet mondott Kádárnak, nemet a rendszerre

Dancsit 1956. november 5-én a Százados utcai lakásáról a Szolnokon tartózkodó Kádár János szálláshelyére, a József Attila úti szovjet laktanyába vitték. Kádár rendkívül barátságosan fogadta és kérte, hogy álljon mellé és segítse az új kormány intézkedéseit. Ám az önérzetes és becsületes munkásvezető nem vállalta az együttműködést. Mint később egyik rabtársának elmondta, nem akart mindazokkal szembekerülni, akik bizalmukkal megtisztelték. A sztrájkokat ellenezte, de a Kádár-kormányt sohasem ismerte el.

Dancsi József 1956. november 9-től 1957. január 31-ig a Szolnoki Városi Tanács ideiglenesen megbízott VB elnöke volt, majd lemondott. Idézet a Tiszavidék 1957. március 10-i számából: „Dancsi elvtárs lemondását betegségével indokolta meg, s a megyei tanács vb ezt elfogadta”. Alig egy hónappal később, hogy az MSZMP lapja még elvtársként említi, a rendőrség állományába vett ávós tisztek április 27-én letartóztatták, s a kórházi ágyáról elhurcolták. Csaknem két hónapig semmit sem tudott róla a családja. Később derült ki, hogy ez idő alatt a szolnoki rendőrségi fogdában tartották fogva, majd átadták az ügyészségnek, ahonnan hamarosan a börtönkórházba szállították, súlyos vesepanaszokkal. E betegségéből kifolyólag a későbbiekben négy alkalommal műtötték.

A Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács vezetői ellen indított pert első fokon a Pest Megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa tárgyalta. Dancsit a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésért négyévi börtönbüntetésre ítélték, amelynek időtartamát a Legfelsőbb Bíróság 1958. november 8-án nyolc évre emelte. A Dancsi Józsefet és társait övező általános rokonszenv és szimpátia miatt a helyi sajtó a büntetőperről és az ítéletről nem mert tudósítást közölni. A szolnoki munkásvezető 1962-ben amnesztiával szabadult. Ezután, mint rokkantnyugdíjas a szolnoki MÁV-uszodában karbantartói munkakörben dolgozott; 1975-ben hunyt el. Emlékét a rendszerváltozás utáni évektől őrzi a megye és a megyeszékhely.

Jelen írásunkhoz a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok megyei, illetve Pest megyei intézményei, továbbá dr. Cseh Géza és Bojtos Gábor levéltárosok, valamint Kósa Károly helytörténész nyújtottak segítséget.