Gáspár István: a megoldást keressük és ne a „B" tervet a házasságban!

– Mit jelent a katolikus közösség számára a Házasság hete, és milyen programokkal készült a belvárosi plébánia ezekre a napokra?

– Azt gondolom, a Házasság hete arról szól, hogy a párok megerősítsék a kapcsolatukat, és hogy rájöjjenek, lehet még csiszolni rajta. Mint ismert, egy beteg házasságnak számtalan gyógyítója van. Elmehetünk párterapeutához, pszichológushoz, de még ennél is fontosabb a megelőzés. Az egyhetes alkalomra természetesen mi is több rendezvénnyel készültünk, hogy ráirányítsuk a figyelmet a legszentebb kötelék jelentőségére. Hétfőn este tartottuk a Szerelmesek miséjét a belvárosi templomban. Csütörtökön pedig dr. Gorove László és felesége tart előadást a plébánián Hálószobatitkok a Bibliában címmel. Ezenfelül arra bátorítjuk a házaspárokat, hogy küldjenek nekünk fényképeket arról, hogy merre jártak a héten. Az összegyűlt képekből fotómontázst készítünk. Legyen szó közös vacsoráról, Tisza-parti sétáról, kirándulásról, színházi előadásról, mindenféle szelfit szívesen fogadunk. Zárásként, vasárnap délután öt órakor, a belvárosi templomban kerül sor a házassági ígéretek megújítására, amelyeket pezsgős koccintás követ.

– Hívő keresztény szemmel nézve mit jelent jó házasságban élni?

– A kánai menyegző történetében azt látjuk, hogy Jézus a vizet borrá változtatja. A bibliai jelenetben a pár beengedi Krisztust az életébe. Úgy vélem, ma is az a fontos, hogy a párok ajtót nyissanak Krisztus előtt. Amikor elfogy a lendület, és a szerelem alábbhagy, ismerjük fel, hogy van kihez fordulni. Nincs tökéletes házasság, folyton megújuló házasság létezik csak. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ne féljünk a krízisektől, hiszen ezek új lehetőséget adhatnak. Ne a menekülőutat, a „B-tervet” keressük, sokkal inkább a meglévő házasságunkat akarjuk rendbe tenni a nehézségek ellenére.

– A párok számára jó lehetőséget kínál a jegyesoktatáson való részvétel, ahol akár életre szóló útravalót is kaphatnak a konfliktuskezelés terén…

– Valóban. A belvárosi plébánián az elmúlt években mintegy hat alkalommal hívtuk össze a jegyeseket, ám ezúttal egy hétvégére szeretnénk meginvitálni őket, méghozzá április 14. és 16. között. Újdonság, hogy most azokat is várjuk, akiknek nem lesz templomi esküvőjük. A korábbi évek jegyesei ugyanis jelezték nekünk, hogy a gondolatainkat mindenkinek hallania kellene, függetlenül attól, hogy egyházi keretek között kelnek egybe vagy sem. A kommunikáció jelentőségéről és a megbocsátásról biztosan szó esik majd ezeken a programokon.

– A templomban kimondott eskü örök érvényű. Mire kötelezi az Isten házában tett fogadalom a házasulandókat?

– Helyesen él a köztudatban, hogy a szentségi házasságkötés felbonthatatlan. Természetesen, az anyakönyvvezető előtt is megígérik a házasulandók, hogy szeretni fogják egymást, de ott nem jön létre köztük egy ekkora erővel bíró szövetség. Tévedés ne essék, az oltárnál nem arra tesz fogadalmat a pár, hogy közös életük egy emberi sikertörténet lesz. Tudatosul bennük, hogy immár nem csak a saját erejükre támaszkodhatnak, hanem Isten is gondot visel rájuk és fáradozik értük.

– Mi történik akkor, amikor súlyos konfliktusban áll egy pár és vízválasztóhoz érkeznek: elkezdjék a problémák feltárását vagy inkább külön utakon járják tovább az életüket. Kijöhetnek még jól ebből a helyzetből?

– Az a kérdés, hogy mit kezdenek a problémával. Sokan a szőnyeg alá söprik azt, és próbálnak úgy csinálni, mintha nem lenne. Ezt persze meg lehet tenni egy ideig, de ettől még megmaradnak a sérelmek, és az idő nem gyógyítja be azokat. Az idő múlása csak akkor gyógyító erejű, ha dolgozunk bajaink megoldásán. Sohasem szabad attól félni, hogy külső segítséget kell kérnünk. A lényeg, hogy igenis nézzünk szembe a helyzettel, és beszéljük ki a gondjainkat. Ez rengeteg megértést, erőfeszítést és áldozatot kíván. Ám egy biztos, az elválás egyáltalán nem jelent megoldást.