2023.03.04. 06:55
Már fél évszázada ők jelentik egymásnak a boldogságot
„Gazdagok nem lettünk, de legalább boldogok vagyunk”– foglalta össze egy mondatban az elmúlt ötven, férjével eltöltött évet a rákócziújfalui Theisz Ferencné. A házaspár február 24-én ismét kimondta a boldogító igent, megerősítve egymásnak tett fogadalmukat. Az aranylakodalom, az évtizedekkel ezelőtti esküvőhöz hasonlóan ugyancsak hajnalig tartott.
Theiszék házasságuk ötvenedik évfordulóján ismét fogadalmat tettek egymásnak
Fotó: Nagy Balázs
Mintaházaspárként tekintenek a Szolnok környéki kistelepülésen Theiszékre, akik február 24-én, házasságuk ötvenedik évfordulóján ismét fogadalmat tettek egymásnak.
– Igazi falusi lakodalom volt, olyan mint ötven évvel ezelőtt – mondta a pénteki aranylakodalmukról Theisz Ferenc.
– Most nem voltak rézdudások, mint amikor mi először összeházasodtunk. Akkor mentünk végig az utcán, ragyogott a nap. Gondolhatja milyen idő volt? Éjfélkor a menyasszonytánc után meg már esett a hó – vette át a szót felesége Rozália. És bár néhány részletben nem egyeztek, hamar közös nevezőre jutva folytatták történetüket, visszakanyarodva egészen a megismerkedésükig.
– A reptéren voltam katona, Budapestről kerültem Szolnokra – kezdte Ferenc. – A honvédség alatt volt egy rákócziújfalui haverom, egyszer vele jöttem. Az ő lánytestvére meg a nejem ismerősök voltak. Találkoztunk és úgy szoktuk mondani, hogy szerelem volt első látásra – nézett feleségére.
Tekintetében még ma is ugyanaz a szerelem csillogott, mint fél évszázaddal ezelőtt.
A szót ezt követően Rozália vette át, aki így folytatta: itt az volt a divat, hogy régen háznál sütötték a kenyeret. Rákócziújfalun volt pék, akihez el lehetett vinni a megkelt tésztát. Feri, amikor kijött a laktanyából megérezte az illatát, én épp az utcán sétáltam, mentem énekpróbára, amikor csatlakozott, kérte menjünk együtt a friss kenyérért, azt végül nem kaptunk, de elkísért a próbára és onnantól jártunk együtt, március eleje volt, nagyon szép volt az idő – mélyedt el a részletekben.
Októberben megtartották az eljegyzést, a következő év februárjában össze is házasodtak, éppen február 24-én. Két lányunk született.
– Öt kis unokánk, egy dédunokánk van, róluk szól az élet. Ahogy közeledett az aranylakodalmunk időpontja a gyerekek ötlete volt, hogy ünnepeljük meg méltóképp a kerek évfordulót. Gondoltuk majd összejön a család, de végül a rokonokkal, ismerősökkel, barátokkal nyolcvanketten lettünk – mondta Rozália.
A létszám mindössze a fele volt az ötven évvel ezelőttinek, a buli így is hajnalig tartott.
– Kiváló volt a hangulat, de nagyon elfáradtunk. Mindent mi magunk szerveztünk és szereztünk be. Már tavaly, mikor kitaláltuk, hogy újraesküdünk, elkezdtük megvásárolni az üdítőket és egyebeket, amire szükség lehet. Szépen apránként beszereztük a birka és tyúkhúst, majd, ami még kimaradt. A gyerekeink, barátaink sokat segítettek a nagy napunkon, amiért hálásak vagyunk nekik – szólt kedvességgel teli hanggal.
A felidézett emlékek mesélése közben mélyen egymás szemébe néztek, figyelve a másik rezdüléseit, a köztük lévő szeretet és tisztelet a levegőben is érezhető volt. Amikor arról kérdeztük őket, hogyan telt az elmúlt ötven év, ismét összepillantottak.
Fotós: Nagy Balázs
– Mindketten romantikus alkatok voltunk, kiegyensúlyozott életünk volt, mindenkinek kívánom ezt. Persze azt nem mondom, hogy kanál csörrenés nélkül telt el az ötven év. Voltak pillanatok, amikor rámtört a féltékenységi roham, mert nem így néztünk ám ki, voltunk mi szebbek is – mosolyodott el.
– Soha nem feküdtünk le haraggal – vágott közbe Ferenc. Hozzátette: az összezörrenéseket leginkább az okozta, hogy rengeteget dolgozott.
– El kell ismernem, igaza volt a nejemnek, kevés időt töltöttem itthon akkoriban. De rájöttem, hogy kell kezelni, mert végül bevontam őt is, nagyon jó volt az az időszak – utalt a legszebb éveikre a férfi.
Végigdolgozták életüket
Theisz Ferenc a reptéren polgári alkalmazottként dolgozott kilenc évet, majd az újfalui művelődési ház vezetője lett. Feleségét szülei nem engedték továbbtanulni, így a téeszben helyezkedett el, dolgozott a reptéri konyhán, később megszerezte az eladói szakmát, végül a sörgyárban kötött ki. Bár Rákócziújfalun ismerkedtek meg, de mivel Ferenc budapesti volt, felmerült a költözés gondolata.
– Én nagyon szerettem volna elmenni, gondoltam, hogy a gyermekeinknek ott több lehetősége lenne, de a férjem azt mondta, elege volt a nyüzsgő fővárosból, így maradtunk, végül nem bántuk meg, jó döntésnek bizonyult – mesélte Theisz Ferencné.
A családi házukat, amiben a mai napig élnek, családi és munkahelyi segítségből 1976-ban építették.
