Többszáz motor, többtízezer lóerő dübörgött Tiszaföldvár és Martfű között – videóval

Csütörtökön huszonkilencedik alkalommal nyitotta meg kapuit a tiszaföldvári strandfürdő az ország, az utóbbi években pedig már a határainkon túlról is az alföldi kisvárosba érkező motoros kétkerekűek előtt.

Már az első nap a húrok közé csaptak a fesztivál résztvevői: az alaphangulatot a Mudfield, a Pokolgép, a Leander Kills és a Helldiver teremtették meg. Másnap, pénteken az I'm Dorothy, a Lord, a Kowalsky meg a Vega, illetve a Junkies folytatta a strandbulit.

Különös, hogy a nyári hőség, a több hordónyi sör, no meg a rockzenére őrjöngés sem ürítette le a pokol angyalainak és társainak energiatartalékait. Szombat délután ugyanis a találkozó majd minden résztvevője nyeregbe pattant, többen „farsangi” ruhában, parókában, „egyszálbugyiban”, hogy füstölgő, durrogó, bömbölő kedvenceiken „lépésben” mutassák be kétkerekű technikáikat oda-vissza a Tiszaföldvár és Martfű közötti Szolnoki út két oldalán tömött sorokban álló rajongóknak. A konvojban a legkorosabb motoros biciklitől, szépkorú Babettától, a legendás MZ-n és Jawa-n keresztül korunk modern utcai és tuningolt két-, három- és négykerekű járgányai, köztük a párszázastól a több ezer lóerős, cseppfolyós és elektromos „üzemanyagú” energiabombái, csopperek, kvadok, homokfutók meneteltek a fürdőig, legtöbben, leugorva nyerges paripájukról, levetve bőrszerkóikat, a hideg vizes medencéig meg sem álltak...

A Nemzeti Hang ekkor már a színpadon hangolt, majd jött utána a Depresszió, az Ossian és a Road. Vasárnapra már csak egy program maradt: a csöndes hazautazásé.

Nem vitás, ez egy életérzés. Nem vitás, ők összetartó közösséget alkotnak. Nem vitás, jövőre is találkoznak…