Farkas Bertalan legendás „csodagömbje” immáron megtekinthető a szolnoki RepTárban – videóval

Élénk érdeklődés és izgatott várakozás előzte meg a szolnoki RepTár szombat reggeli nyitását. A nagyközönség már ideje korán özönlött az épületbe, hogy a legjobb helyről láthassa és hallhassa a magyar űrhajózás történelmének legnagyobb alakját, Farkas Bertalan űrhajóst. Az egykoron Szolnokon kiképzett vadászpilóta, jelenleg nyugállományú tábornok, Magyarország mind ez idáig egyetlen űrhajósa nem egyedüli volt, akire a kíváncsi szemek szegeződtek. 

„Barátjával”, életének megmentőjével érkezett: a Szojuz-35 űrhajónak a kormosan is csodálatosan pompázó parancsnoki kabinjával, amely Farkas Bertalant és a szovjet Valerij Kubaszovot 1980. június 3-án épségben visszaérkeztette a Földre a nyolcnapos űrutazásuk végén. Az űrkapszula ez év december 31-ig biztosan, azt követően már csak elképzelhetően lesz megtekinthető a RepTárban.

A Szolnoki Repülőmúzeum igazgatója, Kovács Ákos köszöntőjében arra a napra emlékezett vissza, amikor Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov, az országjáró körútjuk egyik állomáshelyén, Szolnokon járt. Mint mondta, 1980. június 21-én szombaton az unokabátyja nyakában ült a Kossuth téri sokadalomban, s látta a bajszos bácsit, akiről akkor még nem tudta, hogy ki, de érezte, hogy valami nagyot alkothatott, mert mindenki őt éljenzi és csodálja. Ma pedig szemtől szemben is köszöntheti azt a legendát, akiről immáron mindent tud, és ő is csodálja.

Merczi Miklós, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum muzeológiai főosztályvezetője hangsúlyozta, hogy miután intézményük jó néhány éve az átépítések miatt zárva tart, a hazai űrutazás felbecsülhetetlen értékű ereklyéje csak a raktárukban pihent. Várta, várta az újralandolás idejét, ami mostanra érkezett el, mikor is a szolnoki RepTár legékesebb és legbecsesebb gyűjteménye lett.

Ezt követően Farkas Bertalan lépett a mikrofon elé, és láthatóan meghatódva nézett maga mögé, ahol a landoló egység magasodott fölé. Na nem nagyon, hiszen ez az utazó csodagömb nem túl méretes, viszont nagyon masszív és az emberi életben maradás szempontjából igen hasznos – vélekedett „barátjáról” nemzetünk „Bercije”. Többször meg is simogatta, átölelte, meg is puszilta cimboráját, melynek megfeketedett oldalára 43 évvel ezelőtt fehér krétával azt írta rá: „Hála és köszönet!”. Ez a kissé már megkopott írás mind a mai napig ott látható az űrkabin felületén…