Kőkemény sportágban méretnek meg külföldi társaikkal a szolnoki tűzoltók

– Hogyan kezdődött a kapcsolata a tűzoltósággal, a tűzoltóporttal?

– Nem volt gyermekkori álmom, hogy tűzoltó legyek, hirtelen született meg a döntés, hogy csatlakozzak hozzájuk. Tíz éve szereltem fel a tűzoltósághoz, emlékszem, éppen akkor volt egy komoly eset, a dunai árvíz ekkor zajlott le. Vagyis, már a legelején komoly erőpróbának voltam kitéve.

– Mit adott önnek ez a hivatás?

– Mióta beszélhetünk tűzoltósportról?

– Már évtizedek óta ismert ez a sportág, és Magyarország is nagy sikereket ért el a 4x100-as váltóban vagy a 100 méteres akadályfutásban. Ugyanakkor, amire mi készülünk, azaz a Firefighter Combat Challenge, leginkább külföldön ismert. A csapatunk 2019-ben szép eredményeket ért el, ám a koronavírus-járvány megakasztotta a versenyeket. Az idei évtől azonban újra megmérethetjük magunkat külföldön...

– Az effajta versenyek óriási fizikai erőpróbát jelentenek és szellemi koncentrációt igényelnek. Milyen feladatokat kell teljesíteni egy ilyen programon?

– A Firefighter Combat Challenge versenyeken egy toronyba kell felfutni teljes bevetési védőfelszerelésben. Az egyéni futam úgy néz ki, hogy légzőkészülékkel és a felszerelésünkkel minél gyorsabban felfutunk egy 20 kilós tömlővel a vállunkon. Amikor felértünk, ledobjuk magunkról, és felhúzunk kötélen egy szintén 20 kilós tömlőt. Ezt követően leszaladunk a lépcsőn, amelynek valamennyi fokát érinteni kell. Odalent pedig egy 80 kilós súly vár ránk, amit elkalapálunk. Ha ez megtörtént, jöhet a szlalompálya. Ennek a végén van egy nyomás alatt lévő tömlő, amit a torony felé kell húzni, majd ki kell lőni a célt. Ezután ledobjuk a tömlőt, odaszaladunk a 80 kilós babához, amivel háttal futunk be a célba. Az egyes elemeket egyébként a szolnoki tűzoltóságon tudjuk a legjobban gyakorolni. 

– Kik indulhatnak ezeken a versenyeken?

– Kizárólag önkéntes, intézményi és hivatásos tűzoltók mérethetik meg magukat. A felkészülés heti négy edzést jelent számunkra. Sajnos, a külföldi versenyzőkkel szemben hátrányunk, hogy ők hivatásszerűen művelik a tűzoltósportot, mi viszont munka mellett készülünk.

– Ön az elnöke a Magyar Tűzoltósport Egyesületnek. Mindig is voltak vezetői ambíciói?

– Nem gondolom, hogy tipikus vezető vagyok, szeretek csapatban dolgozni, és arra helyezem a hangsúlyt, hogy lehetőleg mindenkinek jó legyen. A célom, hogy a magyar tűzoltókat is felemeljük arra a szintre, hogy eredményesen szerepeljenek a versenyeken. Semmivel sem különb egy amerikai, egy osztrák, egy lett vagy egy német tűzoltó, a magyarok is ott vannak az élvonalban. A másik dolog, amire fókuszálok az az, hogy külföldi versenyt hozhassunk Magyarországra, sőt, elsősorban Szolnokra. Pillanatnyilag több versenyre is készülünk, október elején például Olaszországban mérjük össze tudásunkat más csapatokkal.

– Van-e a munkájában igazi „sikersztori”?

– Tűzoltónak lenni már önmagában is sikert jelent. Gondoljuk csak meg, hány tárgyi értéket és emberéletet mentünk meg. Arra törekszünk, hogy mindenki épségben jöjjön ki a bajból. Sajnos van, hogy ez nem sikerül, de általában véve eredményes a munkánk.

– Mint mondja, nem minden eset végződik jól. Egy-egy tragédiát miként lehet feldolgozni, van olyan szakember, aki segít?

– Évente pszichológiai alkalmassági vizsgálaton esünk át, és természetesen lehet segítséget kérni, ha olyan eset állna elő, amelyet nem tudunk kezelni magunkban.

A Podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.