Kétségbeesett telefonáló hívta a szolnoki múzeum régészét, hogy valami „lóg ki a Tiszából"

Éppen húsz éve, augusztus végén hívták a telefonhoz dr. Kertész Róbertet, a szolnoki Damjanich János Múzeum régész-történészét, hogy a Zagyva-torkolatnál „valami lóg ki a Tiszából”. Mint a feltárások során kiderült, az oszmán hódítók által 461 éve építtetett híd maradványai bukkantak a felszínre az alacsony vízállásnak köszönhetően.

Azóta többször megismétlődött a jelenet, legutóbb idén októberben, amikor az 1562-ben vert átkelőhely cölöpjei ismét napvilágra kerültek. A nagyközönséget rendkívüli módon érdeklő maradványokról szóló beszélgetésből kiderül, hogy debreceni ácsok készítették a hidat erdélyi, és a civisvárosi Nagyerdőből érkezett kocsányos tölgyekből, majd a török hódoltság idején, nem kevés terhet róva Debrecenre, ők is javították, és a jégzajlások után építették újjá nem csak a Tisza, de az ország első állandó folyami átkelőhelyét.

A feltárások során ipari búvár szakképesítést is szerző régész-történésztől azt is megtudhatjuk, hogy a ma normál vízállásnál 110 méter széles folyó a híd építésnek idején 250 méteres volt, és az újabb vizsgálatok még több információt árulnak el az elmúlt évszázadokban a Tisza medrében történt változásokról és Szolnok történelméről. A szoljon.hu podcastjében Turcsányi János interjúját hallgathatják meg.