Háborús relikviák: frigyre lép a tank és a repülő, kerítés készül a puskacsőből

Fiatal koromban még nem volt mindenütt csatornázás és a háztartások folyékony melléktermékét időnként erre szakosodott emberek tüntették el az udvarvégek emésztőgödreiből. Hosszú rúd végére szerelt emberfej nagyságú edénnyel végezték a munkájukat, amikben, mint kiderült, egykor valaki valóban a fejét tartotta. Kiszolgált háborús sisakok voltak, és ezen kívül még számos hasznos célra be lehetett fogni őket. Például fazekat csináltak belőlük, amivel valójában eredeti hivatásukhoz tértek vissza. 

Egy fazekat tekinthetünk a rohamsisak elődjének

Az első újkori rohamsisak elődje 1915 táján az a fazék volt, amit egy francia katona borított a fejére a röpködő repeszek ellen. 

A rohamsisak a mai napig a katonák felszerelésének elengedhetetlen része és a háborúk végén olyan tömeg maradt belőlük, aminek magától értetődő volt az újrafelhasználása. 

Az egyéni kezdeményezések mellett, mint a már említett köztisztasági edény, ipari méretekben készítettek belőlük tésztaszűrőket, kisebb mosdótálakat, mindent, amivé újra lehetett préselni őket. 

Egykori puskacsövekből készült a kastély kerítése

Magukból a fegyverekből érthető módon nehezebb békés szerszámot csinálni, de az emberi találékonyság ennek is megtalálja a módját.

A gyöngyösi Orczy-kastély vaskerítése például a napóleoni háborúk zsákmányolt puskacsöveiből készült, és ugyan a szabadságharc alatt foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy újra lőjenek velük, végül ebből nem lett semmi, ma is a helyükön vannak. Magam is láttam német és orosz világháborús puskákból átalakított vadászfegyvereket, a szuronyok második életéről meg a hízott sertések tudnának szomorúan regélni. 

Az igazi sikertörténet ezzel szemben egy szolnoki cég nevéhez fűződik. A kőolajkutató szakembereinek sikerült a kuvaiti olajkutak oltásakor olyan módon keresztezni egymással a tankot és a repülőgépet, hogy harckocsi alvázból és vadászgép hajtóműből egybeépített tűzoltó csodafegyverük, a Big Wind, vagyis a Nagy Szél hatékonyságával az egész világot megdöbbentette.

Fáskamraként szolgált a repülőgép roncsa

Végezetül érdemes egy olyan háborús emléket is megemlíteni, ami szintén a civil újrahasznosításnak köszönheti létét, és egyetlen fennmaradt példánya Szolnokon található. Amint azt Magó Károly honvéd zászlóstól, roncskutatótól, a RepTár munkatársától megtudtuk:

A Fiat G 12-es katonai szállítógépből a nálunk levő törzsrészleten kívül ugyanis mindegyik ilyen emlék teljesen megsemmisült. A becses tárgyat a Gencsapátiban élő Novák László nagyapja egy légitámadás során a földön megsemmisült géproncsokból emelte ki, és utána évtizedeken át fáskamraként szolgált az udvarán. 

Amikor Magó Károlyék felfedezték a páratlan repüléstörténeti értékű emléket, kérésükre Novák úr a repülőmúzeumnak ajándékozta azt. Ezt követően az MH 86. Szolnok Helikopter Ezred hozta Szolnokra, így most már biztonságos körülmények között őrzik ennek a nyomtalanul eltűnt géptípusnak az utolsó tanúját.

Sajnos egyelőre még ott járunk, hogy a fegyverek emésztik fel a jobb célra hasznosítható anyagot és energiát, és nem az a fő gondunk, hogy mit kezdjünk a fölöslegessé váló harci eszközökkel. Reméljük, minél előbb eljutunk oda, hogy ezzel a problémával kelljen majd ismét foglalkoznunk.