Régi nagy vásárok hangulatát idézték

– Nem ­piac ez, elnézést kérek, hanem vásár – tette helyre alaposan nyelvbotlásomat ­Hoksári ­Antal, aki régiségeit vitte a vásárra a standjánál bámészkodók legnagyobb örömére, s egy rögtönzött történelemórával engedett bepillantást az arra nézelődő látogatóinak.

– Az a vörösréz üst például az 1800-as évek végéről származik. Akkoriban a gazdag parasztok házasulandó fiaiknak munkaeszközöket adtak, a lányok pedig a kelengyével a konyhai eszközöket kapták meg. Hát egy ilyen hatdarabos készletnek az egyik edénye ez az üst is – részletezte a kincsgyűjtő, aki más különlegességekbe is beavatott.

– Azok ott a két világháború közötti időszakból származó, kályhákhoz tervezett eszközök – mutatott a gazdagon vésett fekete díszítményekre, majd két igazi ritkaság is előkerült a repertoárból.

– Ennek a szekercének a fejébe Ferenc József képmása van bevésve, mellette a fejsze tulajdonosának kezdőbetűi, valamint az 1914-es évszám látható. A hajógyári ácsok által használt eszköz egyébként Erdélyből származik. A másik, varrógépről levágott ­zászlós dísz pedig az amerikai polgárháború idejéből való – kápráztatott el a gyűjtő.

A több száz éves hagyományokat felelevenítő vásárban azonban nem csak a régiségeké volt a főszerep. A tikkasztó nyári melegben az autókból előbukkanó házi kedvencek hangjai vertek éket a vásári forgatag kavalkádjába.

– Három kisunokám tenyésztette a nyuszikat, amelyeknek még az árát is ők szabják meg – búbolta meg büszkén az egyik apróság fejét Kardos József, aki elmondta, unokáival a természetes állattartást szeretné megtanítani és megszerettetni.

Józsefnek és családjának a régi vásári rendezvények is sokat jelentettek.

– Amikor a gyerekeim voltak akkorák, mint most az unokáim, akkor vettük itt a vásárban az első csikónkat. Nagyon örülök, hogy nem merültek feledésbe az akkori események, és az elmúlt években újraéledt ez a hagyomány, hiszen nálunk komoly kultúrája van az állattartásnak – örömködött a kereskedő, akinek unokái már fogadhatták is az első érdeklődőket.

Fülöp János Nagykőrösről érkezett a miklósi vásárba. Mint mondta, ez az első alkalom, hogy itt árulja a jószágokat.

– Hét némakacsát és több nyulat is hoztam ki magammal erre az alkalomra – mutatott az állatoktól ­roskadozó ketrecekre, majd elmondta, sajnálja, hogy kevesen foglalkoznak már állattartással a környéken.

– Sokszor nekünk is pluszteher az állattenyésztés, és sajnos már a gyerekeink is ritkán vesznek részt az etetésben – magyarázta a kereskedő.

Különlegességeket is kínáltak

Mondhatjuk, mindenkinek kedvére való volt a nem mindennapi vásári légkör, benne a portékáikat kínáló árusokkal, kereskedőkkel, a lángosillatba burkolózott forrósággal és a számtalan házi kedvenccel. Úgy érezhettük, talán minden látogató kapott valamit abból az időből, amikor évszázadokkal ezelőtt nagy és neves vásároknak adott otthont a település.