Budai Ilona: mindig pozitív élményekkel tértem haza Szolnokról

– Amikor megtudtam, hogy ki lesz a soron következő népdaltanuló rendezvény oktatója, meglepődtem. A Nemzet Művésze, egy Kossuth-díjas népdalénekes eljön ide, Szolnokra tanítani? Miért?

– Örömmel megyek oda, ahová hívnak, és ott segítek, ahol segíteni tudok. Nincsenek allűrjeim, hogy ide vagy oda nem megyek. Voltam már itt Szolnokon néhányszor, és mindig pozitív élményekkel, feltöltődve tértem haza. Boldogan jöttem most is.

– Mit tapasztal, a fiatalok mennyire fogékonyak manapság a népzene, a népdal iránt?

– Az az igazság, hogy keveset tudnak róla. Ha hallanának arról a világról, melyből ezek a dalok születtek, megismernék azokat történeteket, emberi sorsokat, melyek visszaigazolják ezeket a dalokat, akkor úgy vélem, sokkal többet megértenének belőle. Ez azonban pedagógusfüggő is. Ha maguk a diákok nem is érzik szükségét annak, hogy utánajárjanak ezeknek a dolgoknak, akkor ehhez a pedagógus segítsége óriási dolog lenne. A fiataloknak ugyanis ugyanolyan lelkük van, mint az idősebbeknek, meg lehet szólítani, meg lehet érinteni őket, csak nem mindegy, ki teszi azt és hogyan.

– A mai modern világban hogyan lehet őket egyáltalán megszólítani?

– Ez nagyon érdekes. Figyelem azokat a zenekarokat, akik modern köntösben mutatják be a népzenét, és elég népszerűek. Ilyen például a Balkan Fanatik, de még sok olyan zenekar van, melyek nagyon jól és nagyon ügyesen használják a magyar népdalokat. Voltam már olyan koncerten – éppen az ő koncertjükön –, ahol tele szájjal énekelte az egyik ismert magyar népdalt a főleg fiatalokból álló közönség. Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy minél több ilyen zenekarunk legyen...

– Akkor ezek szerint ön nem tartja bűnnek azt, ha úgymond hozzányúlnak a népdalokhoz.

– Nem. Igenis, nyúljanak hozzá, és énekeljék ezeket a dalokat. Van több ilyen együttes már szerencsére, bár nem halljuk mindennap őket a televízióban, rádióban, de országszerte koncerteznek.

– Önt annak idején mikor ragadta magával a népzene, minek a hatására kezdett énekelni?

– Édesapám és édesanyám is nagyon szeretett énekelni, vagyis ennek örömét a családból hozom. Emellett voltak olyan tanáraim, akik az éneklés iránti vágyat, igényt megerősítették bennem. Két általános iskolai énektanáromra amíg élek, emlékezni fogok, a középiskolában pedig kaptam egy olyan magyartanárt aki nagyon szerette a népdalokat, ő indított el ezen az úton. Asbóth Mártának hívják. Ha ő nincs, akkor lehet, hogy az életem egész másfelé fordul. Ő keltette fel az érdeklődésemet, ő énekelt nekem ezekből a dalokból, adott a kezembe először Tamási Áron könyvet, majd Koós Károly köteteket, melyek kicsit hozzájárultak ahhoz, hogy az érdeklődésemet fölkeltsék. Nemcsak a dalok iránt, hanem a táj iránt is, ahol ezek a dalok születtek és sokáig még éltek is.

– Ide Szolnokra milyen dalokat hozott?

– Idén van Trianon századik évfordulója, ezért most olyan dalokat tanítunk, melyek Nagy-Magyarországról valók. Délvidéki, felvidéki, erdélyi és kárpátaljai népdalokat, valamint moldvai csángó dalokat hoztam.

– A különböző tájegységek dalaiban milyen hasonlóságok és milyen különbségek fedezhetőek fel?

– Különböző a dallamviláguk és különbözőek a szövegek is, de azért akadnak olyan dalok is, melyek szövegében vagy dallamvariációjában lehet hasonlóságokat felfedezni. De azért minden tájegység más és más stílusjegyeket hordoz magán.

– Önnek személy szerint mit jelent az, amikor énekel, amikor másoknak is átadhatja tudását?

– Végtelen nagy örömet...Szent Ágostonnak van egy gyönyörű gondolata, hogy aki énekel, annak a szíve csordultig megtelik szeretettel. Hát én ezzel a szeretettel szeretném továbbadni azokat a dalokat, melyek bennem vannak, melyeket megtanultam vagy melyek körülvesznek bennünket...

Folyamatosan képezte magát

Budai Ilona egy Felpéchez közeli tanyán született, Győr-Moson-Sopron megyében. Első sikerét az 1968-as Ki mit tud? és a Nyílik a rózsa című vetélkedőn aratta, majd az 1970-es Röpülj páva országos népdalversenyen az első díj mellett elnyerte Kodály Zoltánné különdíját is. Ekkor kezdődött meg az együttműködése Halmos Bélával és Sebő Ferenccel a táncházi mozgalomban. Első önálló népdalestjét 1976-ban adta. 1978-ban jelent meg első önálló nagylemeze. Ebben az évben alakult meg budapesti fiatalokból a Vikár Béla Népdalkör, melynek máig ő a vezetője. Az 1970-es évek közepétől gyűjtött a környező országok magyarlakta vidékein népdalokat és népmeséket. 1986-tól tanít a III. kerületi zeneiskola népzenei tanszakán, mely ma már Óbudai Népzenei Iskola néven önálló intézmény. 2008-tól a Magyar Katolikus Rádióban szerkeszt és vezet népzenei műsort.

Díjai: Kodály Zoltán-díj (1986); Magyar Rádió nívódíja (1988); Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1993); Magyar Örökség díj (1996); Magyar Érdemrend középkeresztje (2014); Kossuth-díj (2016); Nemzet Művésze (2018).