Most otthon legényesezik a szolnoki színház táncosa

– Mi volt a kihívás célja?

– Bár ma már a csapból is ez folyik, de a felhívás elsődleges célja, hogy maradj otthon, hiszen ezt még mindig nem lehet elégszer elmondani. A másik cél a néptáncos társadalom összetartása, valamint ráirányítani a figyelmet az otthoni mozgás fontosságára. Végül pedig az egészség megőrzése mellett a tánc és az ének örömet is okoz, így az ember lelke kicsit felül tud emelkedni az aktuális problémákon.

– Milyen kikötései voltak ennek a kihívásnak? Milyen táncot választott?

– Kalotaszegi legényest kellett bemutatni, időtartam nem volt megkötve. Patonai Norbert volt experidances kollégám, barátom kért fel engem. Ő öt kalotaszegi pontot táncolt, ahogyan én is.

– Hogyan lett táncos? Milyen indíttatásból választotta ezt a pályát?

– Ének-zene és néptánc tagozatos általános iskolába jártam, így a tánc elég korán része lett az életemnek. Nyolcadik osztály után viszont nem ez volt a tervem, első helyre ugyanis a Bolyai Farkas Híradástechnikai Szakközépiskolát írtam be. Nyilván oda erősebb matek kellett volna, az édesapám unszolására másodjára beírt Állami Balettintézetbe viszont felvettek, 1991-ben. Ma már Magyar Táncművészeti Főiskolának hívják. Ott végeztem 1995-ben.

– Ott milyen szakirányt választott?

– Érdekes, mert a mi tagozatunk volt az első – akkor még úgy mondták, hogy kísérleti tagozat –, akik nem külön balettre vagy néptáncra, hanem néptánc- és színházi tánctagozatra jártunk. Ebben nyilván a néptánc volt a fő vonal, de emellett tanultunk klasszikus balettet, különböző dzsessztechnikákat, modern technikákat, akrobatikát.

– Akkor gondolom, ennek egyenes következménye volt, hogy a színházban kötött ki.

– Nem. Én mindenféleképpen valamelyik néptáncegyüttesnél szerettem volna dolgozni. A Magyar Állami Népi Együttes, Duna Művészegyüttesnél kezdtem, két évet táncoltam ott, majd 1997-ben kerültem először a szolnoki Szigligeti Színházhoz.

– Úgy tudom, a színház mellett még különböző együttesekben is dolgozott.

– Szolnokon, a Román Sándor Tánctársulatnál kezdtem dolgozni, melyből később lett az Experidance. Velük visszakerültem Budapestre, és egy vagy másfél évig dolgoztam velük. Később a Talentum profi tánckarához csatlakoztam, ahol a Rajkó zenekar is tanul és próbál, ott kezdtem el tanítani, amit a Budapest Táncművészeti Stúdióban folytattam. Ebben az időszakban kezdtem dolgozni a NOX együttessel is, akikkel 2005-ben részt vettünk az Eurovíziós Dalfesztiválon. Három különböző élőkoncert-turnéban vettem részt. Végül 2007-ben visszajöttem ide, Szolnokra.

– Itt nem csak táncosként, de koreográfusként is dolgozik.

– Igen, hiszen a színházi szakmában az embernek több lábon kell állni ahhoz, hogy könnyebben tudják alkalmazni. Egy idő után rám bíztak koreografálásokat, gyerekdarabot, musicalt, operetteket és több szerepet is kaptam már ebben a színházban.

– Egy táncos meddig tervezhet? Milyen szakaszai vannak a karrierjének?

– Embere válogatja és a leterheltségtől is függ. Nem tudnám megmondani konkrétan, hogy egy táncosnak mi a nyugdíjkorhatár. Van olyan táncos, aki ötvenéves kora után is színpadképes. Nyilván az embernek van önkritikája, de én úgy gondolom, negyvenhárom évesen még van egy pár év a lábamban, mint aktív táncos. Hála istennek, van egy koreográfusi és egy kis színészi vénám is, így ezt a vonalat tovább tudom vinni.

– Hogyan születik meg egy koreográfia? Miként lesz a gondolatból színpadképes produkció?

– Először is a rendezővel kell egyeztetni a darabot, hogy mit szeretne. Esetemben főleg a zenés részek a fontosak, hogy a rendező milyen típusú mozgást, gegeket képzelt el. Nyilván sok minden függ a zenétől is. A következő állomás, amikor már a színpadon próbálunk. Ilyenkor már a zenei vezetéssel is egyeztetni kell, hogy minden stimmeljen akár a mozgás mennyiségében, stílusában vagy tempójában. Születik egy vázlat. Mi úgy mondjuk, hogy „kilóra kész van a koreográfia”. A rendező megnézi, ha tetszik neki és elfogadja, majd ez a próbafolyamat alatt szépen lecsiszolódik. Még az sem biztos, hogy magának a színésznek tetszik az, amit én és a rendező kérünk, így lehet, hogy még alakítani kell a mozdulatokon. Vagyis több síkon kell figyelni arra, hogy a végeredmény mindenkinek, kiváltképp a nézőknek is tetsszen.

– Ez azt feltétezi, hogy jártasnak kell lennie nagyon sok műfajban.

– Igen.

– Ebben segített a főiskolán megszerzett tudás?

– Hogyne! De ott igazából az alapokat tanultuk meg. Ahogy volt mesterem, Janek Jocó mondta egykor, az iskolában megtanul tanulni az ember, a munkahelyen pedig megtanul dolgozni. Nagyon erős alapokat kaptunk a főiskolán, amit a sokéves tapasztalat jól kiegészített.

– A koreográfusi munkának melyik a legnehezebb része?

– Mind mentálisan, mind fizikálisan a táncok betanítása a legmegterhelőbb. Utána már könnyebben átgördül az ember a feladatokon, de azt kialakítani, hogy megfelelj a rendező elvárásainak, a színész képességeinek és nem utolsósorban saját magadnak is, emellett látványban és színpadilag is, sokszor embert próbáló. Arról nem beszélve, hogy amikor bejönnek a jelmezek és a díszletek, még akkor is kiderülhetnek olyan dolgok, amiken változtatni kell.

– Hogyha újra indulnak a Szigligeti előadásai, milyen munkáit láthatja a közönség?

– A Kőműves Kelemenben kaptam egy szerepet, ez lesz a második bemutatónk, viszont ezt kezdjük el most próbálni online. A koreográfiát Sebestyén Csaba készíti, én leszek mellette az asszisztens. A harmadik bemutatóban, a Régimódi történetben Ács Lajos szerepét kaptam. Emellett felkértek az Egy csók és más semmi című darab koreografálására is, ez lesz a negyedik bemutatónk.

– Mit jelent az ön számára a színház?

– Az életemet. Ez teszi ki majdnem százszázalékosan, de nyilván nagyon fontos a család is. Most, ebben a helyzetben nyilván nem, de egyébként reggeltől estig bent szoktunk lenni, kvázi ott éljük az életünket. Most, amikor ez nem lehetséges, derül ki, hogy nagyon hiányzik, úgy érzem, most egy űr keletkezett az életemben, és ez a színház...

Névjegy

Kinczel József

Született: Budapest, 1976 november 9.

Foglalkozása: táncos, koreográfus

Tanulmányai: Magyar Táncművészeti Főiskola

Munkahely: Szolnoki Szigligeti Színház