A karcagi tudósra emlékeztek Törökországban

A százharminc esztendeje született tudós volt az első török nyelvtan szerzője. Emellett tudományos munkássága az őt elindító szülőföld, a Nagykunság, a kunok történetének, nyelvének kutatása mellett összekötő kapocs volt a keleti népek kultúrájának kutatásához is.

A múlt század elején, 1908-ban a helyszínen tanulmányozta a Volga középső folyásánál élő tatárok nyelvét, később másik két, a kunokkal legközelebbi rokonnak számító rokon kipcsak nép, a Kaukázusban élő kumükök és balkárok között folytatott népköltési gyűjtéseket. Kumük szójegyzéke nemrég érte meg az ötödik török kiadást. A török kutatók igen nagyra tartják a munkásságát, műveit rendre megjelentetik, nincs olyan nemzetközi konferencia, ahol ne hivatkoznának rá.

Munkásságának kiemelkedő területe volt a magyar nyelv török jövevényszavainak kutatása. Tőle tudjuk, hogy a magyar nyelvbe már a honfoglalást megelőzően is kerültek török jövevényszavak, melyeket a törökség kipcsak ágából származó besenyők, kunok nyelvemlékei követtek. Innen örököltük a bozának hívott sörféle ital, a koboz, mint hangszer nevét, de az ő örökségük a kalauz, özön, Karcag (karsak), Debrecen (tepresin), Bengecseg is, őket követték a hódoltságkori török nyelv máig élő emlékei.

Németh Gyula nagyívű tudományos pályájának mérföldköve A honfoglaló magyarság kialakulása című műve volt, amely szerzőjét a 20. század legnagyobb kutatói közé emelte. Ötven éven át irányította az ELTE Török Filológiai Tanszékét, és olyan kiváló, az ő szellemiségét továbbvivő tanítványokat nevelt, akik tovább öregbítették a magyar és ezen belül a karcagi gyökerű turkológia európai hírét.

Németh Gyula születésének évfordulójáról november másodikán egy időben emlékeznek meg Budapesten, illetve Karcagon.