A Prima-díjas festőnő, V. Tóth Éva munkásságát mutatja be a szolnoki tárlat

– Azt gondolom, sokak előtt ismert a körünkben kihelyezett képek alkotója. V. Tóth Éva a megyeszékhely szülötte, valamint a helyi művészeti alkotóközösség tevékeny tagja – kezdte a mozi közösségi terében kiállított, jórészt szolnoki témájú képek ismertetését Csiszár Róbert. 

A Damjanich János Múzeum munkatársa mondandójában a város művészetének történetébe is betekintést adott. Hangsúlyozta, az itteni kulturális életet korábban nem a művésztelep határozta meg. 

– 1836-ban kezdte meg működését a rajziskola, melynek az volt a célkitűzése, hogy helyi alkotókat képezzen. Olyanokat, akik később, művészeti tanulmányokat folytatva elviszik a világba a megyeszékhely hírnevét – idézte fel a település múltjának ezen szeletét a szakember. 

Csiszár Róbert V. Tóth Éva munkásságáról elmondta, a festőnő nem hivatásos képzőművész, ezt az utat ő választotta. Témáit elsősorban szűkebb pátriájából meríti. Képeit ennélfogva szolnoki pillanatok hatják át. 

– Éva olyan típusú alkotó, aki mer kalandozni a különféle művészeti irányok között. Városképei hozzám sokkal közelebb állnak, hiszen ezek jobban kifejezik az ő habitusát – fogalmazott Csiszár Róbert. 

Majd arról számolt be, hogy az amatőr művészetnek régi hagyománya van Szolnokon. Az amatőr kifejezést azonban sajnos sok esetben negatív összefüggésekben használjuk.

– Amikor efféle művészeti közösségről beszélek, akkor azt pozitív értelemben teszem. Érdekesség például, hogy Csontváry Kosztka Tivadar soha nem végzett művészeti akadémiát, Munkácsy Mihály ebben a terminusban amatőr festő volt, Pólya Tibor szolnoki festőművész pedig mindössze egy napig járt művészeti főiskolára – tudtuk meg.

Csiszár Róbert a Szolnoki Művésztelep rendszerváltás előtti és utáni évtizedeiről is szót ejtett. Mint mondta, az intézményben a hatvanas és hetvenes években indult el az a fajta irányvonal, amikor a művészek bonyolultabb kompozíciókban fejezték ki a társadalomról alkotott kritikáikat, gondolataikat, mely ezután elvárássá is vált. Később ez a látásmód már nem működött, a látogató nem érezte élménynek a kiállítás anyagát. A kilencvenes években viszont új lendületet kapott a művészeti élet.

Éva a saját élményeit akarja átadni közönségének. Munkái, úgy vélem, az azokat megillető helyet foglalják el városunkban. Kívánom, hogy ugyanezzel a nyitottsággal és merni akarással, szabad szellemiségben alkosson a jövőben is

– zárta beszédét Csiszár Róbert. 

A TISZApART Mozi közösségi helyiségében V. Tóth Éva szolnoki városképeiből több neves alkotást is megtekinthet a nagyközönség. Így sok más festmény mellett a Ragyogó Zagyva-part és a Mesélő város egyaránt szerepel a tárlat anyagában.