Sorscsapásokkal teli a legendás, szolnoki kötődésű Perczel Zita szüleinek története

Az 1918-ban Budapesten született Perczel Zita szolnoki, pontosabban szandaszőlősi kötődéséről hírportálunkon már többször is írtunk. A legendás színésznő szüleinek Szandán volt birtoka, az egykori díva a gyermekkora legszebb nyarait itt töltötte.

Az viszont már kevésbé ismeretes, hogy a Perczel szülők az ötvenes években keserves időket töltöttek megyénk egyik településén. Perczel Attilát és feleségét, Almát 1951-ben telepítették ki a fővárosból Öcsödre.

Idén márciusban immáron huszonhatodik alkalommal rendezték meg Szolnokon az ország egyik legnagyobb létszámú hadi játékát, mely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legjelentősebb viadalának magyar diadalát eleveníti fel. A csata hagyományőrző változata a magyar sereg 1849. március 5-i, Damjanich János és Vécsey Károly tábornokok vezetésével győztes szolnoki ütközetéről emlékezik meg. A hadtörténelem ma már ehhez a helyszínhez és időponthoz köti – a korábbi históriás könyvekben áprilistól „érvényes” – dicsőséges tavaszi hadjárat kezdetét.

Azt viszont már kevesebben tudják, mert kiemelten nem tanították, hogy a magyar haderő 1849-es első sikere már januárra datálódik és ugyancsak szolnoki kötődéssel zajlott.

Az első szolnoki ütközet (1849. január 22.) előzményei az év első napjaira vezethetők vissza. A császári hadvezetés – Franz Ottinger tábornok vezetésével – egy alig kétezer fős lovasdandárt küldött Szolnokra, melynek feladata a magyarok megfigyelése és a vasútvonal biztosítása volt. Eközben Perczel Mór honvédtábornok mintegy tizenháromezer főre nőtt serege ellentámadásra kapott parancsot.

A tervek szerint a befagyott Tiszán északról átkelő erők átkarolják a császáriakat, miközben Perczel a szolnoki hídfő ellen támadást indít. Ottinger csapata elmenekült Szolnokról, és hamarosan Abonyt és Ceglédet is fel kellett adnia.

Perczel előrenyomulását végül a magyar hadvezetés állította le, amely már egy átfogó támadást készített elő.

Emiatt január 28-án Szolnokot visszafoglalták az osztrákok, Perczel Mór pedig megsértődve lemondott a második hadtest parancsnoki tisztségéről, és csak március elején vette át a bácskai negyedik hadtestet... 

A szabadságharc leverése után Perczel Mór Törökországba, majd Angliába emigrált. Öccsével, Miklóssal együtt Magyarországon halálra ítélték, a császáriak a nevüket egy bitófára szögezték. A kiegyezés után, 1867-ben térhetett haza. Néhány éves közéleti szerepvállalása után visszavonult, szülővárosában telepedett le, és Bonyhádon is hunyt el 1899. május 23-án.

Perczel Mórnak egyébiránt nagy családja volt: feleségével, a szolnoki Sárközyekkel is rokonságban álló nagybócsai Sárközy Júliával együtt tizennégy gyermeket neveltek fel. Nos, e népes família egyik ágából származik a hajdani „Meseautó”, a „Lovagias ügy”, a „Dögkeselyű”, az „Öregberény” és a „Kisváros” című filmek és televíziós sorozatok hősnője.

A gyermek Perczel Zita és szülei egy ideig a fővárosban, a Zita királyné rakpart 16-os számú házban laktak. A lány innen jelentkezett 1932-ben Színiakadémiára, és innen sodorta őt az élet a nagyvilágba.

Már túl volt első hazai sikerein, és külföldön is hódított, amikor is épp abban az évben tér vissza az amerikai színpadokról az európaiakra, és költözik vissza Hollywoodból Párizsba, amikor idehaza a szüleit – rendszerellenesnek nyilvánítva őket – a Rákosi-diktatúra 1951-ben Budapestről (ekkor már a főváros IV. kerületi Kossuth utca 6. számú házban, egy szoba-garzonban laktak – a szerző) Öcsödre telepíti ki.

Levéltári adatok szerint csak Budapestről 1951. május 21. és július 18. között tizenhárom-tizennégyezer embert költöztettek Békés, Heves, Hajdú-Bihar és Szolnok megyei kényszerlakhelyre Rákosi Mátyás és Gerő Ernő miniszterelnök-helyettes államminiszterek, az Államvédelmi Hatóságot (ÁVH) vezető Péter Gábor és Házi Árpád belügyminiszter törvénybe foglalt ötletéből, Nagy Imre akkori „beszolgáltatási-begyűjtési és kitelepítési miniszter” – a későbbi, 1956-os álmártír – regnálása alatt.

A kitelepítésekkel csaknem 5300 lakás vagy lakrész „szabadult fel”, ezeket a párt- és államapparátus munkatársai kapták meg, de valamennyi jutott belőle sztahanovista vagy nagycsaládos ipari munkásoknak, továbbá művészeknek, tudósoknak is.

A hivatalos jelentés szerint:

1951. május 21-től június 15-ig Budapestről a következő nemkívánatos elemeket telepítették ki: hat volt herceget, 52 volt grófot, 41 volt bárót, valamint hozzátartozóikat, 10 volt horthysta minisztert, 12 volt horthysta államtitkárt, 85 volt horthysta tábornokot – (Perczel Attila honvédezredes, majd tábornok volt – a szerző), 324 volt horthysta törzstisztet, 67 volt csendőr- és rendőrtisztet, 30 volt gyártulajdonost, 46 volt bankárt, 53 volt gyárigazgatót, 93 volt nagykereskedőt, 105 volt nagybirtokost, valamint hozzátartozóikat.

A kitelepítetteket többnyire mezőgazdasági épületekben (barakkok, istállók, juhhodályok) helyezték el, és mivel ezek lakhatóvá tétele az ő feladatuk volt, kezdetben a szabadban laktak. Perczel Attila és felesége, Alma kényszerlakhelyét özv. Tóth Bálintné Öcsöd, Vorosilov u. 56. szám alatti lakos házában jelölte ki az államhatóság 1951. május 28-án.

A szülők egy ideig mezőgazdasági munkát végeztek, majd vélhetően visszaköltöztek a fővárosba, ahonnan a forradalom leverése után, 1957 elején hagyták el az országot, és menekültek lányukhoz, Párizsba. Perczel Attila és neje, Alma ott is hunytak el, lányuk, Zita a francia fővárosban temettette el őket.

Egy utolsó kiáltás a kitelepítés elől

Bojtos Gábor, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Levéltár főlevél­tárosa az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát kutatva bukkant rá Perczel Zita édesapjának, Perczel Attilának a Budapesti Rendőr-főkapitányság illetékeséhez írt, 1951-es keltezésű, utolsó mentesítési kérelmére.

A családfő azt hozza fel mentségükül, hogy Zita lányuk „Hollywoodban a férjével együtt az orosz segítő aktio elnöke voltak és tevékenyen részt vettek az orosz vörös hadsereg támogatásában”. Védelmében hangsúlyozta, hogy Gömbös Gyula minisztersége alatt a vezérkari főnökség kémelhárító osztálya ellene eljárást indított, és vádat emelt amiatt, hogy az oroszoknak kémkedett. És bár viszontperelt, de „a pert parancsra elaltatták”.

A népköztársaság társadalmi rendjébe a legnagyobb készséggel beilleszkedtünk. Feleségem éjjel-nappali munkával megtanult varrni, hogy a szocializmus felépítésében aktív részt vehessünk. 1950 júniusában a nyugdíjamat megvonták

– írta Perczel Attila.

A dokumentumon ellenjegyzésként megtalálható a hivatali végzés: NEM! Ennek következménye lett az öcsödi kitelepítés...

Rákóczifalvához kötődött Karády Katalin családja

Kutatásaink során arra is fény derült, hogy Perczel Zitán kívül egy, szintén a két világháború között ugyancsak óriási népszerűségnek örvendő magyar filmszínésznőnek van kötődése a Jászkunsághoz.

Karády Katalin – cipészmester édesapja, Kanczler Ferenc után – Kanczler Katalinként látta meg a napvilágot. Az édesanyja, Lőrincz Rozália Rákóczifalván született. A munkáscsaládba hét gyermek érkezett, Katalin volt a legkisebb (1910), aki már Kőbányán cseperedett fel.

A kislány a gyermekeit verő apja elől menekült el otthonról nagyon korán. Fiatalon színjátszást is tanult, majd bárokban énekelt. Búgó hangjára Egyed Zoltán színikritikus figyelt fel, aki nevét Kanczlerről az arisztokratikusabb hangzású Karádyra változtatta, és akinek támogatásával a Pesti Színház világot jelentő deszkájáig és filmes vetítővásznakig juthatott el...