A Jászkunságon át vezetett IV. Károly utolsó protokollútja

Egy évszázada, 1922-ben elhunyt Madeira szigetén IV. Károly király. Az utolsó magyar királyt 2004-ben Rómában – ünnepi mise keretében – boldoggá avatta II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő példaként állította Károlyt a „felelős európai politikusok” elé.

Mi most az uralkodó utolsó protokollútját elevenítjük fel, amely megyénken keresztül vezetett.

Károly 1887. augusztus 17-én született Persenbeugban (Ausztria). Az uralkodóházhoz való kapcsolatánál elég annyit tudnunk: apjának a nagybátyja I. Ferenc József volt. Az agg uralkodó halála után 1916. december 30-án Magyarország apostoli királyává koronázták Budapesten. Igaz, egy szemtanú szerint már akkor baljós előjelek mutatkoztak:

A korona túl bő volt Károlynak, pedig kalappapírral bélelték ki, de így is csak a füle tartotta meg. Amikor délcegen fölugratott az Eskü téren a koronázási dombra, hogy a négy égtáj felé suhintson Szent István kardjával, a korona csaknem lebillent a fejéről. Az elmozdulás a legenda szerint annak előjele, hogy el fogja veszíteni trónját. A trónfosztás hamarosan be is következett.

Károly célja egy igazságos birodalom létrehozása volt, de abban a történelmi helyzetben ezt nem tudta véghez vinni, 1918. őszére a központi hatalmak a teljes katonai összeomlás szélére jutottak.

Az uralkodó utolsó protokollútját az udvari vonattal Budapest Nyugati pályaudvartól Debrecenig megyénken keresztül tette meg 1918. október 23-án.

Az utazás célja, hogy Debrecenben felavassa az új egyetemet. Az Est című korabeli újság tudósítója – aki a királyi szerelvényt megelőző miniszteri vonaton tartózkodott – a következőkben számol be az utazásról:

…A vonat hajnalban gördült ki a pályaudvarról, Kisújszállás tájékán ébredtünk. Poloskacsípés nyomának nyomát sem lelem, így élvezet utazni. A pálya és a vasúti állomások ragyogóra sikálva. Zászlódísz, vasutas gála, minden tíz-húszezer lépésre szuronyos őr. Fél órával mögöttünk a király vonata járt…

Tíz órakor érkezett meg a király az udvari különvonatán a debreceni pályaudvarra. A fogadáson a zenekar rákezdett az osztrák császári himnuszra: a „Gott erhaltera”.

A császári himnusz a régi, birodalmi protokoll része volt, de ebben a helyzetben nyilván felkorbácsolta a magyarok érzelmeit. A visszaemlékezések szerint Károly néhány perc után intett, hogy hagyják abba, a felsorakozott debreceniek pedig elénekelték a magyar himnuszt.

Mindenesetre az osztrák himnusz eljátszásának híre eljutott a képviselőházba is, ahol kisebbfajta felzúdulást okozott.

A király debreceni látogatásának eseményeiről több feldolgozás is megjelent, némelyik az interneten is elérhető. Mi csak annyit említsünk meg, az udvari vonat egyes híradások szerint Jászberény felé jött vissza, de az állomáson csak áthaladt. Egy korabeli sajtóhír szerint:

Szerdán udvari kíséretével este 9 órakor Debrecenből visszajövet Jászberényen keresztül utazott, azonban a vonat nem állt meg. Nagyon sokan voltak a vasútállomáson. Katonai részről Tattay ezredes, polgári részről Pénzes Sándor helyettes rendőrkapitány.

Annyit mindenesetre megállapíthatunk az utolsó magyar király hivatalos útját megyénken átutazva teljesítette be. Pár hét múlva ugyanis IV. Károly lemondott a magyar trónról.