Szolnokon tartott filmes kurzust a Macska-jaj rendezője, Emir Kusturica

A filmes szakma számos neves képviselője fordult meg a szolnoki TiszapArt Moziban az elmúlt néhány napban. Az Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál nem titkolt célja, hogy megteremtse a kultúra és tudomány fórumát. Az egyedülálló filmes eseményen közép-európai egyetemek hallgatói, tanárai bővíthették ismereteiket. Szombaton Emir Kusturica, az Arany Pálma díjas szerb filmrendező tartott mesterkurzust.

– Meg kell próbálni beazonosítani a saját történetünket, azokat szekvenciákra bontani, és azt bemutatni – árulta el alapvetését a hallgatóság előtt a délszláv szakember. Elmondása szerint érdemes az európai kultúra forrásához, a művészet mitikus dimenzióihoz fordulni, így lehet maradandót alkotni.

– Szekvenciákat az emberen, családon, társadalmon belüli konfliktussal lehet létrehozni. Filozofikusan újraépítünk valamint, ami sosem történt meg, de kapcsolódik a közvetlen valósághoz. Viszont még ezzel is az igazi mozi alját kapirgáljuk. A digitalizált mozi nyelvezete megváltozott, leginkább a reklámok felé sodródott, a legelfogadottabbak a tévésorozatok. A filmek többségének tempója összezsugorítja az időt, mert a nézők figyelme hosszú távon nem fenntartható. Ezért ma már nem beszélhetünk valóságot tükröző moziról, csak olyanról, ami felszínesen jár körbe egy konfliktust. A filmek homályosak, ködösek, kritikus távolságot tartanak a realitástól – magyarázta. Hozzátette: a hetvenes években a művészet és a kereskedelem ötvözése jól működött, később viszont a piac átvette az uralmat, a filmkészítés nem tudja felvenni a versenyt ezzel a változással.

A filmkészítő számára is kérdéses, hogy megváltozott környezetben, hogyan lehet hatni a nézőre.

– Nem mellesleg ki vagyunk téve annak, hogy a profán és szakrális arány felborult – hangsúlyozta.

A mozi helyzete után arról is beszélt, miként kezelheti ezt a filmrendező.

– Nem vagyok borúlátó, a legnagyobb művészet a legnagyobb csavarral jön létre. Az első filmjeim a hetvenes évek elején arról szóltak, mennyire vicces egy ideális család. Nagy a változás, azért sem lehetnek ma jó filmek, mert azok, amik a közvéleményt meghatározzák, nem teszik lehetővé – szólt kritikusan.

–  Bárminek, amit csinálunk, az ellensége mi magunk vagyunk. A filmforgatásokon sokat küzdöttem, külsőleg és belsőleg is harcoltam. Vezérként legalább harminc embert hangolunk össze, és csak mi vagyunk, akik látják a képet összeállni. Küszködünk a színészekkel, a stábbal, pokoli munka. A küzdelem miatt fordultam a zene felé, az ami igazán kikapcsol – emelte ki.

A fiatal filmkészítőknek azt tanácsolta, hogy olvassanak minél többet, ne felejtsék a saját életüket meghatározó elemeket.

– Az irodalom az egyetlen művészeti terület, amit nem korlátoz a világ, ebben tudjuk legjobban meghatározni saját magunkat, korszakunkat – fogalmazott.  

– Különleges világot teremtünk, amiben mi vagyunk a karmester. Értelmezni kell a saját érzéseinket, és elérni, hogy törzsként kövessenek minket, megértve, hogy számunkra mit jelent az élet – emelte ki Emir Kusturica.

A nap zárásaként zenekarával, a The No Smoking Orchestrával adott fergeteges koncertet adott az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban.

Beavatta hallgatóságát a meghatározó döntéseibe

Emir Kusturica életét meghatározó élményeiről is mesélt, kitért arra, hogyan került Szarajevóból a prágai egyetemre. Felelevenítette azt a történetet, miként ismerkedett meg feleségével. A kalandos kezdetek idején sorra a dilemmáé és a nagy döntéseké volt a főszerep az életében, melyet a filmek szeretete font körbe. A hölgy miatt többször hazautazott Szarajevóba, viszont minden alkalommal elkerülték egymást. A véletlenek sora mégis egymás felé sodorta őket.

– A történetünket máshogy is mesélhettem volna, a fikciónak és a valóságnak hatalma van! Ha az életet választjuk, sosem késünk le a valóságról. Sok jó rendező van, a kérdés, mekkora bennük a teremtés ereje, hogy a történtek képkockáit, miként strukturálják, hogyan alakítják a részeket egésszé – vallja Emir Kusturica.