Az alkotó szívesen járja a világot, de mindig egyfajta honvággyal tér haza Kisújszállásra

– Tanuld meg értékelni azt, amid van! – vallja a fotós dr. Varga Zoltánné Balla Erzsébet, aki ma már lokálpatriótaként tekint magára, de azt is elismeri, fiatalon nem volt ez mindig így. 

– „A szomszéd fűje mindig zöldebb” közmondáshoz hasonlóan ezzel én is így voltam sokáig. Más vidékre, hegyes-dombos tájakra vágyódtam, kerestem az újat, a szebbet, az érdekesebbet. 

Álmaim fokozatosan meg is valósultak. A családommal hétvégéken rendszeresen kirándultunk, barangoltunk. A külföldi útjaink is egyre sokasodtak. 
Ma már elmondhatom, hogy 4 földrész 33 országában jártam, s ahogy tágult a látóköröm, és megismertem egyre több idegen kultúrát, egyre jobban kerestem, kutattam lakóhelyem szépségeit, értékeit. Utazásaimról hazatérve rájöttem, elsősorban a saját környezetemet kell megismernem, figyelemmel kísérnem, ápolnom, hiszen a hétköznapjaim ettől válnak szebbé, örömtelibbé és élhetőbbé is. Ez a felismerésem oda vezetett, hogy végre sikerült megtalálnom a helyem, valamikori elvágyódásom odáig szelídült, hogy ma már bizton állítom, nagyon jó elmenni, de ugyanolyan jó hazajönni Kisújszállásra – sorolta Varga Zoltánné, aki a fényképezés örömét a hetvenes években fedezte fel. 

– A sok csoda, amit utazásaim, barangolásaim során észrevettem, mind lencsevégre kívánkozott. Ha valamire rácsodálkoztam, nyomban kattant a fényképezőgépem, ma az okostelefonok korában még gyakrabban érzek késztetést arra, hogy megörökítsem a világ megannyi arcát. 

A megragadott pillanatokról sok papíralapú fotó lapul a fiókomban, türelmesen arra várva, hogy valaki kézbe vegye őket, megnézze, mint ahogy a Piculásban lévő, legutóbbi, amerikai utamon készült képek is várják, hogy a látogatók, városvédők rájuk emeljék tekintetüket – fogalmazott az alkotó.