Milotai Anna természetművész első önálló kiállítása nyílt meg Jászberényben – videóval

Morfózis címmel nyílt meg Milotai Anna természetművész első önálló kiállítása Jászberényben, a Főnix Műhelyházban. 

Az eseményen Góg Zoltán, a Jászkerület Nonprofit Kft. program- és kiállítás szervezője köszöntötte az érdeklődőket, majd Tomecz Dániel képzőművész mutatta be a különleges installációt. Milotai Anna az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen végezte tanulmányait képalkotás szakon, természetművészet specializációval. Két éve él és alkot Jászberényben.

– Sokszor használ alkotásaihoz faanyagokat, textíliákat, építőipari termékeket és bármit, ami a természetben megtalálható. Ötvösségben és kültéri installációk kivitelezésében is jártas. Hagyományos értelemben vett képalkotási és szobrászati eszközökön túllépve új, merész és provokatív formákat tervez önkifejezésre. A térbeli objektumok már nem csak szobrok lehetnek, hanem olyan tárgyak is, melyek a nézőben viszonyulást váltanak ki a világ jelenségeivel kapcsolatban. Az installáció, mint kifejezési forma arra hivatott, hogy a közönséget megmozgassa. Ez a mozgás a valós térben jön létre, a műfaj sajátossága, hogy a közönség belép a térbe és általuk váli teljessé a mű – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Tomecz Dániel a modern kiállítást, melynek tematikája a tavasz, a húsvéti ünnepkör, a halál és az újjászületés köré épül. 

A közönség sétálva fedezte fel az installációt, mely egyszerre jeleníti meg a természetest és a mesterséget, az életet és a halált, a fájdalmat és az örömet, az átalakulást. A látogatók egy performanszot is megtekinthettek az alkotó előadásában, így aktív szereplőjévé váltak a kiállításnak. A rendezvényt Baráth Bence zenés előadása színesítette.

Alkotása nem az örökkévalóságnak szól

Milotai Anna természetművészeti szemléletben építette meg az egész termet kitöltő installációját. Kiállítása ajánlójából arra is választ kaptunk, hogy mi a természetművészet.

– Közép-Kelet Európában a hetvenes években kezdett el kibontakozni a mozgalom. Elsődleges mozgatórugója a galéria rendszerből való kiszakadás igénye és a szobor terének kiterjesztése. A természetművészet tehát egy plasztikai műfaj. A képzőművészet intézményrendszeréből való kiszakadás fizikálisan valósul meg: az alkotó a természetben hozza létre művét, az ott fellelhető anyagokból, szimbiózisban környezetével. A szobor és környezete egymásra gyakorolt hatása, a plasztika térképző jellege válik a műalkotás témájává. Az anyaghasználatnak köszönhetően ezek a művek a klasszikus szobrászattal ellentétben nem az örökkévalóságnak szólnak, már a mű létrejöttekor evidens, hogy azt a természet előbb-utóbb visszaveszi. Ezt a gesztust elmúlásként is értelmezhetjük, azonban talán az újjászületés fogalma találóbb – tudtuk meg. A kiállítás április 3-ig látogatható.