Három év alatt a csúcsra tört Zupkó Vanda

– Első osztályos koromban kezdtem sportolni, de akkor az úszást választottam – kezdte Zupkó Vanda. – A Szolnoki Dózsa versenyzője voltam hét éven keresztül. Egy alkalommal jutottam döntőbe országos bajnokságon, ahol nyolcadikként zártam.

– Szerettem volna nagyobb sikereket elérni, így hetedikes koromban úgy döntöttem, hogy abbahagyom az úszást és elkezdek kajakozni. Édesapám szabadidejében evezett a Holt-Tiszán, és az ő indíttatására próbáltam ki ezt a sportágat.

– Folláth János bácsi leány csoportjához kerültem, akinek nem lehetek elég hálás a rengeteg munkájáért. Az első szezonom végén második lettem az úgynevezett „keretfeltöltő” versenyen, ami által bekerültem a korosztályos válogatottba, ez pedig nagy lökést adott.

– Miként sikerült ilyen hamar felvenni a tempót az élmezőnnyel, akik ekkor már öt-hat éve kajakoztak?

– Az úszás kiváló alapokat adott – folytatta a Verseghy Gimnázium 10. osztályos tanulója. – Mind a légzési- és keringési rendszerem, mind pedig az állóképességem nagyon jónak számított, amikor sportágat váltottam, így kondicionális téren nem voltam lemaradva a vetélytársaimhoz képest.

– Erőben, izomzatban viszont az elmúlt két év téli alapozásai során zárkóztam fel. A helyes technika kialakítására óriási hangsúlyt fektetünk edzőmmel, sokszor a stég közelében kizárólag csak a mozdulatokat gyakorlom. Bő egy évvel ezelőtt még nagy volt a lemaradásom ezen a téren, viszont most már ez is kezd alakulni.

– Az idei évben már igazán nagy eredményeket ért el. Egészen pontosan melyek voltak ezek?

– A maratoni ob-val kezdődött a szezon, amit egyesben megnyertem a korosztályomban, párosban Lődi Adriennel másodikak lettünk. A szolnoki síkvízi ifjúsági válogatón különösebb elvárások nélkül álltam rajthoz, mégis 1000 méter egyesben bronzérmet szereztem, míg 500-on ötödik lettem.

– Csak olyan riválisok előztek meg ezekben a számokban, akik kvalifikálták magukat a vb-re, ezért megkaptam a lehetőséget az Eb-indulásra. Mindössze két hét állt a rendelkezésünkre felkészülni, de így is jól sikerült a formaidőzítés.

– Az észak-olaszországi Auronzóban rendezték a kontinensviadalt, ezer méter magasan, ami szokatlan volt számunkra. Nagy élményt jelentett, hogy az olimpiai bajnok Kőbán Rita volt a leány szakág vezetője, és rengeteget segített nekünk, nagyon közvetlen volt, biztonságérzetet adott.

– 1000 méteren és 500-on is egyedüli 2002-es születésűként jutottam be a döntőbe, rajtam kívül kizárólag tizennyolc évesek voltak a finálékban. A rövidebbik távon hatodiknak jöttem be, míg 1000 méteren nyolcadikként végeztem.

– A napokban az Olimpiai Reménységek Versenyén szerepelt…

– Poznanban rendezték meg az idei ORV-t, amelyen három egyéni versenyszámban, valamint K2 500 méteren csapattársammal, Lődi Adriennel ülhettem hajóba.

– K1 500-on célfotóval nyertem meg a döntőt, a szüleim – akik mindegyik versenyemre elkísérnek és ezáltal mindig nyugodt vagyok – a parton percekig nem mertek örülni, de én belül éreztem, hogy megvan az első hely. K1 1000 méteren és Adrival párosban egyaránt ezüstérmesek lettünk, míg 200-on hatodikként zártam a versenyt.