A sportág népszerűsítésén dolgozik az egykori MÁV-bokszoló

– Mikor láthatjuk ismételten a ringben?

– Ez egy nagyon jó kérdés. Sajnos tavaly decemberben Rácz Félix menedzserem visszalépett, és egy nagyon kellemetlen, bizonytalan időszakba csöppentünk bele. Igazából tervek lettek volna, a Magyar Ökölvívó-szövetség megkeresett, hogy próbáljam meg az olimpiai kvalifikáció miatt. Majd arra jutottunk, hogy nem lenne fair egy olyan embertől elvenni a lehetőséget, mint Hámori Ádám, aki végigjárta a felkészülést, és négy éven keresztül csak azért dolgozott.

– Rácz Félix kiszállását mennyire érzi meg a karrierje?

– Ha egy példával kellene levezetnem, akkor úgy fogalmaznék, hogy ez olyan, mint amikor szólnak a melósnak, hogy holnaptól nem kell jönni. Szerencsére megkereséseim vannak, legalább másfél, kéthetente kapok külföldi ajánlatokat. Abszolút nem tárgytalan tehát a profi ökölvívás, jelenleg sajnos csak Magyarországon az.

– Nincs önben hiányérzet az olimpia esetleges kihagyása miatt?

– Nagyon sok sportoló el sem jut odáig, hogy részt vehessen egy olimpián, nekem szerencsére megadatott az a lehetőség 2008-ban, Pekingben, hogy átélhettem, milyen érzés a hazát képviselni. Reálisan kellett látnunk a helyzetet: 2014-ben, amikor profi lettem, a stílusom kicsit megváltozott, és az életkorom is nyilván előrehaladottabb. Az én bunyóm már letisztult, és egyszerűbb nyolc, tíz vagy tizenkét menetre felkészülnöm, mint visszaállnom a háromszor háromperces, fiatal srácok elleni versenyre.

– Ön szerint hol tart jelenleg a magyar ökölvívás?

– Az amatőr és a profi ökölvívás sokak szerint ellenségei egymásnak. Meg lehet nézni más nyugati országokban, hogy amatőr ökölvívás nélkül nincs profi boksz, és fordítva. Sok jó bunyós van, akik sikeresek is, de mégis az igazi áttörést az adja meg, amikor profiként bevonulnak a ringbe. Jelenleg elég kaotikus a helyzet a magyar ökölvívásban, nyilván ez abból is adódik, hogy manapság már a gyerekek nem szeretnek lemenni az edzőterembe, mert nem akarnak elfáradni. Azt gondolom, hogy most egy megújuló szövetségről beszélhetünk, és a terveik alapján szerintem újratudják építeni a honi ökölvívást.

– Mit üzenne a fiatal, lelkes rajongóknak, miért válasszák az ökölvívást?

– Az ökölvívás az egyik legnépszerűbb és leglátványosabb sport. Most elkezdtem nemrégiben Cegléden edzéseket vezetni, és szeretném az embereket bevonzani az edzőterembe, és bemutatni nekik, milyen csodálatos sportág is ez. Ez az egyik legkorrektebb sport, ha belépek a szorítóba, tudom, hogy az ellenfél le akar engem győzni, és nekem is ugyanez a szándékom. Nagyon eleven srác voltam, és miután elkezdtem bokszolni, rengeteg fegyelmet és tiszteletet tanultam, ami egy letisztult embert faragott belőlem.

– A későbbiekben edzőként képzeli el a jövőjét?

– Három évvel ezelőtt megcsináltam a középfokú edzőit, hogy lássam azt az oldalt is, és versenyzőként belelássak az edzői világba. Jelenleg azt mondhatom, hogy én az ökölvívás népszerűsítésén dolgozom, tényleg azért indítottam ezt a kis csoportot Cegléden is. Nagyon sokan azt gondolják, hogy ez egy brutális sportág, bemegy két „bolond” ember, és összevereti magát, de ez ennél sokkal több és sokkal összeszedettebb. Ezt csúnya kijelenteni, de maholnap a 37. életévemet taposom, 24 év aktív élsport van a hátam mögött, kijelenthetem, hogy már kevesebb van vissza, mint előre.

Az olimpia jelenti a koronát

Szellő Imre három Európa-bajnokságon állhatott a dobogó harmadik fokára, világbajnokságon vehetett át ezüstérmet, a félprofi ligában csapatvilágbajnok lehetett, de mégis a szívéhez a pekingi olimpia ötödik helye áll a legközelebb. A 36 éves bokszoló szerint minden sportolónak az teheti fel a koronát a pályafutására, ha egy olimpián szerepelhet.