Több mint százszor szerepelt a válogatottban, ma már masszőrként dolgozik a szolnoki Bendó Csaba

– Sikerült-e rendesen megünnepelni az ötvenedik születésnapját?

– Csapatunk, a Budakalász szombaton legyőzte a Gyöngyöst, majd a család és a barátok társaságában töltöttünk egy laza estét. Azt tudom mondani, mint egy jó edzést követően, a foglalkozás elérte a célját.

– Ha már a jelennél tartunk, mit szól hozzá, hogy egykori szolnoki csapattársa, Golovin Vlagyimir a női válogatott szövetségi kapitányaként dolgozik már évek óta?

– Vova játékosként kiváló irányító volt, aztán edzőségre adta a fejét. Többek között a Fadinál volt másodedző, majd az MTK-nál vezetőedzőként dolgozott, később az utánpótlás-válogatottakkal világversenyeket nyert. Nagyon drukkolok neki és a csapatnak is, hogy minél jobb eredményt érjenek el az olimpiai kvalifikációs vb-n.

– A jelenből térjük vissza a múltba, hogyan emlékszik vissza szolnoki pályafutására?

– Szolnokon, az Abonyi úti iskolában kezdtem el kézilabdázni, még B. Tóth János tanár úr keze alatt. Ha jól emlékszem alig múltam 16 éves, amikor bemutatkoztam az Olajbányász felnőtt csapatában. Sokszor párhuzamosan játszottam az ifiben és a felnőttben, az előbbiekkel országos szinten bajnoki és kupagyőzelmeket szereztünk, több mint száz meccsen nem találtunk legyőzőre. A felnőttek között bajnoki ötödik helyezések, kupabronzok voltak a legjobb eredményeink. Miután a MOL kiszállt a szolnoki kézilabdából, nehéz időszakok jöttek. Többen, közöttük én is eligazoltam. Előbb Veszprémbe mentem, majd egy évadra visszatértem Szolnokra. Utána már megfordultam Kiskörösön, Szegeden, Cegléden, Gyöngyösön, a Ferencvárosnál majd a németországi Balingenben és Erdélyben, Szatmárnémetiben. Hosszú évek óta viszont már Budakalászon vagyok.

– Tudom, hogy mindenütt voltak jó meccsei, szép élményei, néhányat osszon meg velünk.

– Nem könnyű, hosszan lehetne sorolni az élményeket. Az 1996-os németországi Eb-n az utolsó másodperces gólommal egyenlítettünk a házigazdák ellen. Húsz éve volt kvalifikációs vb Portugáliában, a nyolcaddöntőben az olimpiai részvétel volt a tét a jugoszlávok ellen. Iszonyatosan kemény és öldöklő küzdelemben, kétszeri hosszabbítás után 34–33-ra nyertünk. Egy Magyar Kupa-döntő is beugrik 2006-ból, a Pick Szeged játékosaként öt gólt lőttem a Veszprém elleni győztes fináléban.

– Csapatban ott volt a kvalifikációs vb-n, mégis lemaradt a 2004-es athéni olimpiáról.

– Igen, sérüléssel bajlódtam abban az időszakban, aztán más erők is mozogtak a háttérben. Sajnos az ötkarikás játékok nem fértek bele a pályafutásomba.

– Hosszú évek óta már, hogy Budakalászon él, előbb játszott, ma már masszőrként teszi dolgát.

– Sokáig, 43 éves koromig játszottam még az NB I.-ben is. Az edzői pálya sosem vonzott, 2007-ben elvégeztem egy tanfolyamot Szegeden, próbálgattam, és a visszajelzésekből úgy tűnt, hogy nem csinálom rosszul. Dolgoztam a serdülő válogatottnál is. Sőt, a Testnevelési Egyetemen gyakorlati oktatást tartottam a hallgatóknak. Jól érzem magam Budakalászon a csapatnál, a városban, ahol boldog párkapcsolatban élek. Ha szabad időm van, horgászom már évtizedek óta. Most a csúcsjavításon töröm fejem, a cél túlszárnyalni a 18.40 kg-os ponty rekordomat.