Mekkora tulajdonképpen a hagyaték?

Jobb későn, mint soha, mondhatjuk ez esetben is. Az elhunyt holmija az elhunyt tulajdona volt, így az ő halálával minden ingóság a legutolsó szögig az örököst illeti meg.

Amennyiben felmerül, hogy van holmi, ami nem került bele a hagyatéki leltárba, holott létezett, az éppen soron lévő eljárási szakban illetékes szakembert kell felkeresnünk. Ha az ügy még a hagyatéki osztályon van, akkor az önkormányzatnál a hagyatéki előadót. Ha pedig már a közjegyzőig jutott a leltár, akkor nála kell a dolgot bejelenteni. Ezt a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában mondták el.

A gond esetünkben abból fakad, hogy az urat váratlanul érte a hagyatéki előadó telefonhívása a vidéki önkormányzattól. Zavarodottságában rábólintott az ismertetett leltárra. Egyébként is járatlan a hasonló ügyek intézésében. Később jutott csak eszébe, hogy az elhunytnak sokkal több ingósága volt, mint amit az ügyintéző említett.

A leltárt már továbbították a közjegyzőhöz, így az úrnak hozzá kell fordulnia. Hasonló helyzetben pót-hagyatéki leltárt vesznek fel, illetve pót-hagyatéki eljárást indítanak. (Ez történik akkor is, ha mondjuk két évvel a hagyatéki eljárás lezárultával előkerül valami, ami a halotté volt.)
Az örökösnek azonban igazolnia kell, hogy az általa említett tárgyak léteztek. Tévé, videó, számítógép, könyvek, bútorok. Amennyiben a bizonyítás írásos dokumentummal, számlával, fényképpel stb. nem lehetséges, akkor tanúkat érdemes a célhoz keresni. Ez éppen az örökös is lehet, aki saját szemével látta az említett tárgyakat.